Az elidegenült földi ember a hatalommal méri a kultúrákat és a főhatalomra való alkalmasságuk (a "méretük") szerint tipizálja azokat. A szabad lények szerint az önfejlesztő gondoskodás és a teremtőket teremtés szabadsága minősíti egy kultúra fejlettségét. Mindkét megközelítés beleütközik egy kritikus értékbe, a kultúrák dimenziószámába.
Négy részben szeretném megmutatni, hogy a kozmikus kultúrák dimenziószáma és sajátos "végzete" egyszerűen és egyetemesen összefügg, de a szabadság és a kozmikus hatalom tényleges formája igencsak különbözik attól, amit a földi ember annak hisz. Az első részben ("A kozmikus kultúrák négydimenziós élettere") összefoglalom a kozmikus kultúrák korábbi tipizálásait. A második részért ("Világdimenziók és világrétegek") muszáj elnézést kérnem, mert nyelvezetileg és tartalamilag nehezen olvasható. Megpróbálom a lehető legrövidebben összefoglalni a dimenziók közös és eltérő természetét, a szigorú sorrendjüket és a dimenziókkal meghatározott világrétegek közös és eltérő természetét és a szigorú sorrendjüket. Viszonylag túltömörített szöveg, számos elvarratlan utalással, egy szakszöveg világos hivatkozásai és szükséges körülményessége nélkül. Voltaképpen, csak egy minimális háttérinfo és előszó az utána következő főrészhez és ebben az értelemben nyugodtan átugorható. A harmadik rész ("Individualitás, választás, multiverzum") a tulajdonképpeni téma. A negyedik rész ("Világpolitika és exopolitika") egy rövid utószó arról, hogy miként jelenik meg a jövő nyitottságának problémája az aktuális világpolitikai dilemmákban.