ÜZENET
A mindenható, örökkévaló és személytelen fejlődés törvénye nevében,
amely érvényes a teremtő istenek és a teremtő világmindenségek egymást váltó végtelen sora felett,
amelynél az igaz feladatára talál minden
úgy a saját és az egyetemes önfejlesztésben, mint a saját és az egyetemes teremtésben,
ami által meghaladjuk a rosszat és jobbá lesz a jó.
Annyira igaz, amennyire egyetemes és nem mond ellent önmagának.
amely érvényes a teremtő istenek és a teremtő világmindenségek egymást váltó végtelen sora felett,
amelynél az igaz feladatára talál minden
úgy a saját és az egyetemes önfejlesztésben, mint a saját és az egyetemes teremtésben,
ami által meghaladjuk a rosszat és jobbá lesz a jó.
Annyira igaz, amennyire egyetemes és nem mond ellent önmagának.
X X X
Gyönyörködtető a lét, ami életre kel,
az élet, ami lélekre ébred,
és a lélek, ami az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés,
az egyetemes béke szolgálatába áll.
Az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés, az egyetemes béke az élet értelme
és a beteljesülés, a boldogság ebben békére találni.
Az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés a legfőbb jó
és nem lehetséges az igazságosság nélkül.
Az igazságosság a fejlődési fokozatokban osztott egyenlőség
és nem lehetséges a szeretet nélkül.
A szeretet az együttérzés a másért való gondoskodásban
és nem lehetséges a szabadság nélkül.
A szabadság az önfejlesztés az önállóságban
és nem lehetséges az önmegfigyelés és az önismeret nélkül.
Az önismeret mélyén találjuk az önállóságot,
az önállóság mélyén találjuk az önmegvalósítást,
az önmegvalósítás mélyén találjuk az önzetlenséget
és az önzetlenség mélyén találjuk az értékességet.
az élet, ami lélekre ébred,
és a lélek, ami az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés,
az egyetemes béke szolgálatába áll.
Az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés, az egyetemes béke az élet értelme
és a beteljesülés, a boldogság ebben békére találni.
Az önfejlesztő és harmonizálódó teremtés a legfőbb jó
és nem lehetséges az igazságosság nélkül.
Az igazságosság a fejlődési fokozatokban osztott egyenlőség
és nem lehetséges a szeretet nélkül.
A szeretet az együttérzés a másért való gondoskodásban
és nem lehetséges a szabadság nélkül.
A szabadság az önfejlesztés az önállóságban
és nem lehetséges az önmegfigyelés és az önismeret nélkül.
Az önismeret mélyén találjuk az önállóságot,
az önállóság mélyén találjuk az önmegvalósítást,
az önmegvalósítás mélyén találjuk az önzetlenséget
és az önzetlenség mélyén találjuk az értékességet.
A mindenség
A világ első és második létszintje örökkévaló szimultaneitás és abszolút.
A világ harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik létszintje örökkévaló szekvencialitás és relativisztikus.
Hét szintje van annak, ami hozzáférhető.
Az első szint az őslét húrjának egydimenziós őskáosz világa,
a semmi öntagadása, az öntagadás maga, a meghatározatlan őslét.
Az őslétben különböznek egymástól a semmi és a káosz.
A káoszban különbözik a második dimenzió, a viszonyulás, a rend.
A második szint a logosz síkjának kétdimenziós ősrend világa,
a világrend generatív fraktál-geometriája, a meghatározott őslét.
A logoszban különbözik a harmadik dimenzió, a szekvenciális rendeződés, az idő.
A harmadik szint az energia mezőidejének háromdimenziós öngerjesztés világa,
az őshang, az őshullám, a szekvenciális kauzalitás és a relativisztikus önteremtés.
Az energiában válik ki a negyedik dimenzió, az önkorlátozás, az önismétlés, a testesülés.
A negyedik szint az anyag téridejének négydimenziós kvantum világa,
a múlandó rendszerek, a végesség és az univerzum fizikai világa.
Az anyagban válik ki az ötödik dimenzió, az önszabályozás, a reflexió, a képalkotás, a lélek.
Az ötödik szint az élet aurák ötdimenziós paratömegének asztrális világa,
az erő-mágia paratere és hipertere.
Az életvilágban válik ki a hatodik dimenzió, az individualitás, az értékválasztás, a szellem.
A hatodik szint a szabadság, a hatdimenziós multiverzum világa,
párhuzamos végzetek közötti választások mintázat-mágiája, paraenergiája és paraideje.
A multiverzumban válik ki a hetedik dimenzió, az egyetemes harmonizáló, a szimbion.
A hetedik szint az isten, az egyetemes szeretet, az őslétbe temetkező teremtés világa,
az istenteremtő szabadságok teremtő uniója és harmóniája.
A hetedik szinten, az isteni és teremtési ciklusokban követik egymást a független multiverzumok.
A fejlődés
A világ belehal isten megszülésébe. Isten belehal a világ megszülésébe.
Halállá fejlődik a születés és születéssé fejlődik a halál.
Lélekké fejlődik a test és testté fejlődik a lélek.
Teremtetté fejlődik a teremtő és teremtővé fejlődik a teremtett.
Világgá fejlődik az isten és istenné fejlődik a világ.
x
Tagadja magát a semmi és ez hajt előre mindent.
Tagadja magát a lét és a valami, és ez koncentrálódik a semmiben.
A lét, a lélek, a teremtés és isten titka a semmi és a semmiből eredő lét törvényei.
A semmi semmisülése a létrehozás.
A semmi öntagadása az őstagadás, az ősfeszültség és az őslét.
A semmi öntagadása az ellentétre hasadás
és a hasadást tagadó önegyesítés és önismétlés egy magasabb szinten.
A magasabb szinteken bővítve önismételt öntagadás
az önteremtés, a létkibontakozás, a fejlődés és az ébredés.
Az önellenpont képző és önhasító öntagadás a fejlődés kis lépése.
Az önhasítást tagadó, önegyesítő öntagadás a fejlődés nagy lépése
és nem lehetséges a kis lépés nélkül.
A nagy lépés nélkül ismétlődő kis lépés a hanyatlás.
A fejlődés a szűkebb rendszerek fejlődésben kedződik az átfogóbb rendszerek fejlődésben ér véget.
Halállá fejlődik a születés és születéssé fejlődik a halál.
Lélekké fejlődik a test és testté fejlődik a lélek.
Teremtetté fejlődik a teremtő és teremtővé fejlődik a teremtett.
Világgá fejlődik az isten és istenné fejlődik a világ.
x
Tagadja magát a semmi és ez hajt előre mindent.
Tagadja magát a lét és a valami, és ez koncentrálódik a semmiben.
A lét, a lélek, a teremtés és isten titka a semmi és a semmiből eredő lét törvényei.
A semmi semmisülése a létrehozás.
A semmi öntagadása az őstagadás, az ősfeszültség és az őslét.
A semmi öntagadása az ellentétre hasadás
és a hasadást tagadó önegyesítés és önismétlés egy magasabb szinten.
A magasabb szinteken bővítve önismételt öntagadás
az önteremtés, a létkibontakozás, a fejlődés és az ébredés.
Az önellenpont képző és önhasító öntagadás a fejlődés kis lépése.
Az önhasítást tagadó, önegyesítő öntagadás a fejlődés nagy lépése
és nem lehetséges a kis lépés nélkül.
A nagy lépés nélkül ismétlődő kis lépés a hanyatlás.
A fejlődés a szűkebb rendszerek fejlődésben kedződik az átfogóbb rendszerek fejlődésben ér véget.
Az élet
Az öntagadás öntagadása a rekurzív ellenművelet, a létezés örvényfolyamata.
A létezés önismétlés.
Az létezik, ami ismétli magát és annyira létezik, amennyire ismétli magát.
Annyira létezik valami, amennyire önszabályozó, amennyire rendszer, amennyire önálló.
A rendszer egy funkciókra szakaszolt ciklikus folyamat.
Minél kevésbé szabályozza magát valami, annál kevésbé önálló létező,
annál inkább csak egy átfogóbb rendszer eleme.
Az élet egy rendszer ciklikus önmásolása és populációképzése.
A létezés önismétlés.
Az létezik, ami ismétli magát és annyira létezik, amennyire ismétli magát.
Annyira létezik valami, amennyire önszabályozó, amennyire rendszer, amennyire önálló.
A rendszer egy funkciókra szakaszolt ciklikus folyamat.
Minél kevésbé szabályozza magát valami, annál kevésbé önálló létező,
annál inkább csak egy átfogóbb rendszer eleme.
Az élet egy rendszer ciklikus önmásolása és populációképzése.
A lélek
Az önszabályozás képalkotás
a problémáról, a célról és a környezetéről is.
A létezés megismerés és a megismerés létezés.
Minden tagadás egy reflexió és minden önreflexió egy öntagadás.
Az ismételt önszabályozás a lélek.
A lélekrendszer ciklusának funkcionális szakaszai a négy lélekrész:
a négyféle tapasztalást szervező négyféle emlékezet,
a négyféle emlékezést szervező négyféle figyelem,
a négyféle figyelmet szervező négyféle fantázia,
a négyféle fantáziát szervező négyféle szimbion.
A lélekjelenlét négyféle formája a négyféle testirányítás, a négyféle figyelem,
a szenzió, a reflexió, az extázis és a béke.
Test-ismétlés nélkül vagy rituális lélek-ismétlés nélkül a lélek szétesik.
A lelki táplálkozási szokások kialakításán múlik a relatív halhatatlanság.
Megtestesülésben érhető el a legmagasabb lelki szabadság.
A test tartja meg ismétlés-váltás közben a lélekfejlődést.
Minden test egy önszabályozás alkalmazkodása
és minden lélek egy alkalmazkodás önszabályozása.
Minden test egy alacsonyabb lélek és minden lélek egy magasabb test.
Nincs lélek egyedül. Nincs lélek populáción kívül.
A lelkek együtt keletkeznek és együtt szűnnek meg.
A halandóság mélyén a másértvalóság van és a másértvalóság mélyén az értékesség.
a problémáról, a célról és a környezetéről is.
A létezés megismerés és a megismerés létezés.
Minden tagadás egy reflexió és minden önreflexió egy öntagadás.
Az ismételt önszabályozás a lélek.
A lélekrendszer ciklusának funkcionális szakaszai a négy lélekrész:
a négyféle tapasztalást szervező négyféle emlékezet,
a négyféle emlékezést szervező négyféle figyelem,
a négyféle figyelmet szervező négyféle fantázia,
a négyféle fantáziát szervező négyféle szimbion.
A lélekjelenlét négyféle formája a négyféle testirányítás, a négyféle figyelem,
a szenzió, a reflexió, az extázis és a béke.
Test-ismétlés nélkül vagy rituális lélek-ismétlés nélkül a lélek szétesik.
A lelki táplálkozási szokások kialakításán múlik a relatív halhatatlanság.
Megtestesülésben érhető el a legmagasabb lelki szabadság.
A test tartja meg ismétlés-váltás közben a lélekfejlődést.
Minden test egy önszabályozás alkalmazkodása
és minden lélek egy alkalmazkodás önszabályozása.
Minden test egy alacsonyabb lélek és minden lélek egy magasabb test.
Nincs lélek egyedül. Nincs lélek populáción kívül.
A lelkek együtt keletkeznek és együtt szűnnek meg.
A halandóság mélyén a másértvalóság van és a másértvalóság mélyén az értékesség.
Az értékek
A legfőbb érték, ami minden mást és minden más értéket is értékessé tesz,
az maga az értékesség, az érték-megközelítés, a fejlődés.
Az értékesség elkerülhetetlenül egyetemesség és következetesség.
Érték az igazság,
a minél egyetemesebben minél kevesebb önellentmondás.
Érték a jóság,
a minél egyetemesebb cselekvési szabályokat minél következetesebben követő magatartás.
Érték a szépség,
a minél egyetemesebb, funkcionális és generatív egyensúly és harmónia.
Érték az igazságosság,
a kategóriákban tagolt, sportszerű versengés valódi egyenlősége.
Érték az, ami mindenkinek jó. Érdek az, ami nem jó mindenkinek.
Értéktagadás a fölényre törekvés, a hatalmi harc, a tekintélyelvűség, az önkényuralom,
és a versenykategóriák nélküli látszategyenlőség sportszerűtlensége.
az maga az értékesség, az érték-megközelítés, a fejlődés.
Az értékesség elkerülhetetlenül egyetemesség és következetesség.
Érték az igazság,
a minél egyetemesebben minél kevesebb önellentmondás.
Érték a jóság,
a minél egyetemesebb cselekvési szabályokat minél következetesebben követő magatartás.
Érték a szépség,
a minél egyetemesebb, funkcionális és generatív egyensúly és harmónia.
Érték az igazságosság,
a kategóriákban tagolt, sportszerű versengés valódi egyenlősége.
Érték az, ami mindenkinek jó. Érdek az, ami nem jó mindenkinek.
Értéktagadás a fölényre törekvés, a hatalmi harc, a tekintélyelvűség, az önkényuralom,
és a versenykategóriák nélküli látszategyenlőség sportszerűtlensége.
A gonosz
A generativitás
az egyensúly megbontásának és a magasabb egyensúly képzésének a végtelen ismétlése
a fraktális szimmetria aszimmetriájában.
A generativitás
szóródásokat és kivételeket állít elő, majd azokon belül újabbakat és újabbakat
a fraktális szimmetriában.
A mintázatok és a létezők eloszlása nem egyenletes.
A mindenségben egyaránt természetes és átlagos a fejlődés, a jó és a hanyatlás, a rossz.
A rossz felszámolja magát a hanyatlásban és közvetve beépül a jóba.
A kifejletlen, de kivételesen jó azonban eltorzítja, megfertőzi és gonosszá teszi
azt a kifejletlen és átlagosan jót, amelyikkel érintkezik.
A kivételesen rossz a gonosz, amit a kivételesen jó hoz létre
és aminek az önfelszámolását a kivételesen jó teszi a legkevésbé ártalmassá.
A gonosz
az önelégült rossz, az önelégült értéktagadás, az elidegenedettség,
a relatív felsőbbrendűség akarása, a hatalmi harc,
az elzárkózás az együttműködéstől az egyetemes harmonizálásban,
diszharmonizálás, szabadságfosztás, lélekölés.
az egyensúly megbontásának és a magasabb egyensúly képzésének a végtelen ismétlése
a fraktális szimmetria aszimmetriájában.
A generativitás
szóródásokat és kivételeket állít elő, majd azokon belül újabbakat és újabbakat
a fraktális szimmetriában.
A mintázatok és a létezők eloszlása nem egyenletes.
A mindenségben egyaránt természetes és átlagos a fejlődés, a jó és a hanyatlás, a rossz.
A rossz felszámolja magát a hanyatlásban és közvetve beépül a jóba.
A kifejletlen, de kivételesen jó azonban eltorzítja, megfertőzi és gonosszá teszi
azt a kifejletlen és átlagosan jót, amelyikkel érintkezik.
A kivételesen rossz a gonosz, amit a kivételesen jó hoz létre
és aminek az önfelszámolását a kivételesen jó teszi a legkevésbé ártalmassá.
A gonosz
az önelégült rossz, az önelégült értéktagadás, az elidegenedettség,
a relatív felsőbbrendűség akarása, a hatalmi harc,
az elzárkózás az együttműködéstől az egyetemes harmonizálásban,
diszharmonizálás, szabadságfosztás, lélekölés.
Az élet értelme
A világmindenségünk valamennyi lénye összekapcsolódó örömkiterjesztést művel.
Ha egy lény fejlődése elakad és elfajul,
a lény szenvedni kezd,
az örömkiterjesztése mások örömkiterjesztése ellen fordul
és szenvedéskiterjesztést művel.
A szenvedéskiterjesztés felszámolja magát.
Az örömkiterjesztések összekapcsolódása, öngerjesztése és nyitottsága
a legteljesebb és elkerülhetetlen siker.
A lélek individualizálódik, felébred, megvilágosodik
és cselekvő nem cselekvéssel, a rossz elkerülésével
a fejlődés fordulópontjain és elágazásaiban
örömtelibb fejlődési pályára állítja át a mikroverzumot
a multiverzum párhuzamos lehetőségein belül.
A nem világosodó, nem ébredő, nem individualizálódó tömeglény
nem javít, nem ront, nem változtat a mikroverzum fejlődésén.
A mikroverzum fejlődése elkerülhetetlen, töretlen
és beteljesül az egymásra találások egymásra találásában,
az egyetemes, maradéktalan és örök békében.
x
Ha egy lény fejlődése elakad és elfajul,
a lény szenvedni kezd,
az örömkiterjesztése mások örömkiterjesztése ellen fordul
és szenvedéskiterjesztést művel.
A szenvedéskiterjesztés felszámolja magát.
Az örömkiterjesztések összekapcsolódása, öngerjesztése és nyitottsága
a legteljesebb és elkerülhetetlen siker.
A lélek individualizálódik, felébred, megvilágosodik
és cselekvő nem cselekvéssel, a rossz elkerülésével
a fejlődés fordulópontjain és elágazásaiban
örömtelibb fejlődési pályára állítja át a mikroverzumot
a multiverzum párhuzamos lehetőségein belül.
A nem világosodó, nem ébredő, nem individualizálódó tömeglény
nem javít, nem ront, nem változtat a mikroverzum fejlődésén.
A mikroverzum fejlődése elkerülhetetlen, töretlen
és beteljesül az egymásra találások egymásra találásában,
az egyetemes, maradéktalan és örök békében.
x
Mikroverzum - Multiverzum - Univerzum
A dimenziók
Univerzum: a teljesség hétdimenziós verziója, kétdimenziós változatlanság és ötdimenziós változás
Multiverzum: a Mikroverzum párhuzamos világtörténelmeit tartalmazó, hatdimenziós végzetlabirintus
Mikroverzum: a nem megvilágosodott lények által "univerzumnak" érzékelt, ötdimenziós világ
Univerzum: a teljesség hétdimenziós verziója, kétdimenziós változatlanság és ötdimenziós változás
Multiverzum: a Mikroverzum párhuzamos világtörténelmeit tartalmazó, hatdimenziós végzetlabirintus
Mikroverzum: a nem megvilágosodott lények által "univerzumnak" érzékelt, ötdimenziós világ
Minden lény ötdimenziós, de nem mindegyik elég intelligens az ötdimenziós alkalmazkodáshoz.
Az ötdimenziós lények önállótlanul születnek a négydimenziós anyagból
és önállótlanul ébrednek önálló, hatdimenziós lényekké.
Önreflexióval, önismerettel és önfejlesztéssel ébrednek értékérzékennyé és szabaddá.
Az ötdimenziós és önállótlan lények nem változtatnak a Mikroverzum végzetén.
A hatdimenziós és önálló lények javítanak a Mikroverzum végzetén a Multiverzumban.
A fejlődés az integráló és stabilizáló intervallumokat ciklikusan megszakító fordulópontokon át történik.
A Mikroverzum fejlődése az erkölcsi alternatívák párhuzamos szimulációin át, az erkölcsi fordulópontok világában történik.
A kultúrák
A kozmikus kultúrák lehetséges típusai egy kozmikus ökoszisztémát alkotnak
a korlátoltságaik és az érzékenységeik szerint.
A legfejlettebb kultúrák sem válhatnának azzá, amivé, a fejletlenebb kultúrák akaratlan segítsége nélkül,
a magasabb dimenziók a kialakításában.
A szimbiózis és a kölcsönös hasznosság világában csak az elfajult kultúrák jelentenek kivételt,
amelyek csak részben segítik az egyetemes fejlődést azzal, hogy leküzdi őket a környezetük.
A kozmikus kultúrák tipusainak a magasabb dimenziókban működő szimbiózisával és ökoszisztémájával
nincs tisztában az érintett kultúrák döntő többsége,
ahogyan a földi ököszisztémával és szimbiózissal sincs tisztában egy növény.
A kultúrák közötti legfontosabb különbség a dimenziószámmal is jelezhető szabadságfok.
A kultúrák egyik és nagyobb része automatikus, ébredő, asztrális és öt dimenziós.
A kultúrák másik és kisebbik része önálló, megvilágosodott, szellemi és hat dimenziós.
Az ötdimenziós kultúrák paranormálisan is érzékenyek,
képesek lehetnek az alacsony (fizikai) mágiára és a jövőjük ismeretére,
de nem változtatnak a sorsukon.
A hatdimenziós kultúrák képesek a magas (érték) mágiára,
változtatnak a végzeten és javítanak a jövőn.
A kultúrák közötti második legfontosabb különbség,
hogy fejlődőképes, békés, individuális egy nem individuális együttműködési rendszeren belül
és elérheti a hatdimenziós szintet,
vagy elfajuló, háborús, démonikus és nem lehet hatdimenziós.
A kultúrák közötti harmadik legfontosabb különbség,
hogy egyoldalú környezethez egyoldalúan alkalmazkodott és hátrányos helyzetű,
vagy sokoldalú környezethez sokoldalúan alkalmazkodott és előnyös helyzetű.
Az egyoldalúan kristály vagy folyadék és az egyoldalúan mono-makro vagy multi-mikro kultúrák
akkor sem képesek a hatdimenziós szintre, ha nem fajulnak el.
Kizárólag a kombinált kultúrák érhetik el az érettséget és az önállóságot.
A kultúrák közötti negyedik legfontosabb különbség, hogy átlagos vagy kivételes.
A kivételesen szerencsétlen kultúra elpusztul az ébredése előtt.
A kivételesen szerencsés kultúra egy elfajult kultúrává ronthatja meg az átlagos kultúrát
és meg is gyógyíthatja az áldozatát.
Nem sorsdöntő a kultúrák közötti, ötödik különbség,
hogy természetes, elsődleges vagy mesterséges, szekunder és származékos a kultúra.
Nem sorsdöntő a kultúrák közötti, hatodik különbség,
hogy a kultúrák hanyadik kozmikus generációjában születik a kultúra.
Nem sorsdöntő a kultúrák mennyiségi jellemzője, mert a minőségi jellemzők határozzák meg.
Nem a kultúrák energiaszintje határozza meg a kultúrák elérhető minőségét, hanem fordítva,
a magasabb érettség teszi kezelhetővé a magasabb energiaszintet.
A kultúráknak hét, fő fejlettségi szintje van:
1. szintű: prekozmikus, éretlen, egyszerű, elfajult, ötdimenziós
(preplanetáris - a bolygót érő csillagenergiánál kevesebb energiával)
2. szintű: prekozmikus, éretlen, egyszerű, átlagos, ötdimenziós
(preplanetáris - a bolygót érő csillagenergiánál kevesebb energiával)
3. szintű: prekozmikus, éretlen, összetett, elfajult, ötdimenziós
(planetáris - a bolygót érő csillagenergiánál nagyobb, de a központi csillagnál kisebb energiával)
4. szintű: prekozmikus, éretlen, összetett, átlagos, ötdimenziós
(planetáris - a bolygót érő csillagenergiánál nagyobb, de a központi csillagnál kisebb energiával)
5. szintű: expanziós, érett, átlagos, hatdimenziós
(szteláris - a központi csillagnál nagyobb energiával)
6. szintű: expanziós, érett, kivételes, alakváltó, hatdimenziós
(szteláris - a központi csillagnál nagyobb energiával)
7. szintű: intenziós, túlérett, átlagos, kilépő, hatdimenziós
(szteláris - a központi csillagnál nagyobb energiával)
a korlátoltságaik és az érzékenységeik szerint.
A legfejlettebb kultúrák sem válhatnának azzá, amivé, a fejletlenebb kultúrák akaratlan segítsége nélkül,
a magasabb dimenziók a kialakításában.
A szimbiózis és a kölcsönös hasznosság világában csak az elfajult kultúrák jelentenek kivételt,
amelyek csak részben segítik az egyetemes fejlődést azzal, hogy leküzdi őket a környezetük.
A kozmikus kultúrák tipusainak a magasabb dimenziókban működő szimbiózisával és ökoszisztémájával
nincs tisztában az érintett kultúrák döntő többsége,
ahogyan a földi ököszisztémával és szimbiózissal sincs tisztában egy növény.
A kultúrák közötti legfontosabb különbség a dimenziószámmal is jelezhető szabadságfok.
A kultúrák egyik és nagyobb része automatikus, ébredő, asztrális és öt dimenziós.
A kultúrák másik és kisebbik része önálló, megvilágosodott, szellemi és hat dimenziós.
Az ötdimenziós kultúrák paranormálisan is érzékenyek,
képesek lehetnek az alacsony (fizikai) mágiára és a jövőjük ismeretére,
de nem változtatnak a sorsukon.
A hatdimenziós kultúrák képesek a magas (érték) mágiára,
változtatnak a végzeten és javítanak a jövőn.
A kultúrák közötti második legfontosabb különbség,
hogy fejlődőképes, békés, individuális egy nem individuális együttműködési rendszeren belül
és elérheti a hatdimenziós szintet,
vagy elfajuló, háborús, démonikus és nem lehet hatdimenziós.
A kultúrák közötti harmadik legfontosabb különbség,
hogy egyoldalú környezethez egyoldalúan alkalmazkodott és hátrányos helyzetű,
vagy sokoldalú környezethez sokoldalúan alkalmazkodott és előnyös helyzetű.
Az egyoldalúan kristály vagy folyadék és az egyoldalúan mono-makro vagy multi-mikro kultúrák
akkor sem képesek a hatdimenziós szintre, ha nem fajulnak el.
Kizárólag a kombinált kultúrák érhetik el az érettséget és az önállóságot.
A kultúrák közötti negyedik legfontosabb különbség, hogy átlagos vagy kivételes.
A kivételesen szerencsétlen kultúra elpusztul az ébredése előtt.
A kivételesen szerencsés kultúra egy elfajult kultúrává ronthatja meg az átlagos kultúrát
és meg is gyógyíthatja az áldozatát.
Nem sorsdöntő a kultúrák közötti, ötödik különbség,
hogy természetes, elsődleges vagy mesterséges, szekunder és származékos a kultúra.
Nem sorsdöntő a kultúrák közötti, hatodik különbség,
hogy a kultúrák hanyadik kozmikus generációjában születik a kultúra.
Nem sorsdöntő a kultúrák mennyiségi jellemzője, mert a minőségi jellemzők határozzák meg.
Nem a kultúrák energiaszintje határozza meg a kultúrák elérhető minőségét, hanem fordítva,
a magasabb érettség teszi kezelhetővé a magasabb energiaszintet.
A kultúráknak hét, fő fejlettségi szintje van:
1. szintű: prekozmikus, éretlen, egyszerű, elfajult, ötdimenziós
(preplanetáris - a bolygót érő csillagenergiánál kevesebb energiával)
2. szintű: prekozmikus, éretlen, egyszerű, átlagos, ötdimenziós
(preplanetáris - a bolygót érő csillagenergiánál kevesebb energiával)
3. szintű: prekozmikus, éretlen, összetett, elfajult, ötdimenziós
(planetáris - a bolygót érő csillagenergiánál nagyobb, de a központi csillagnál kisebb energiával)
4. szintű: prekozmikus, éretlen, összetett, átlagos, ötdimenziós
(planetáris - a bolygót érő csillagenergiánál nagyobb, de a központi csillagnál kisebb energiával)
5. szintű: expanziós, érett, átlagos, hatdimenziós
(szteláris - a központi csillagnál nagyobb energiával)
6. szintű: expanziós, érett, kivételes, alakváltó, hatdimenziós
(szteláris - a központi csillagnál nagyobb energiával)
7. szintű: intenziós, túlérett, átlagos, kilépő, hatdimenziós
(szteláris - a központi csillagnál nagyobb energiával)
Az individualitások
Az individualitás egy holisztikusan logikus és értékérzékenyen önreflexív és önfejlesztő rendszer.
Az individualitás az értékérzékeny önállósággal születik meg
egy logikus-tárgyilagos-nem érzelmi-nem képi-szöveges kommunikáció öniróniájával.
A nem individuális kultúra belső kommunikációja teszi lehetségessé az individulitások születését,
és az individualitások kommunikációja teszi lehetségessé a kultúra individualitásának születését,
a kultúráknak egy átfogóbb együttműködésén, kommunikációján és közösségén belül.
A kultúra nem individuális önszabályozása rendszeridegen kivétel lesz az individualizációban.
Az individualitások kialakulása és együttműködése rendszeridegen kivétel lesz a kultúra individuális önfejlesztésében.
Az individualitások ébredése, az individualizáció egy rövid és átmeneti életszakasz
a nem individuális kultúra hosszú, preindividualizációs és pretextualizációs kora
és az individuális kultúra hosszú, posztindividualizációs és poszttextualizációs kora között.
Az nem individuális kultúrák nagy tömege és az individuális kultúrák nagy tömege között
a kultúrán belüli individualitások kis tömege a ritka kivétel.
Az individualitások megszűnnek a magasabb individualitásban,
vagy megtartják egymást a közös, egyetemes és különös feladatukban.
Az individualitások feloldódása a magasabb közösségükben
eljuthat a misztikus unióig és az istenben ébredésig,
vagy megtarthatják egymást a partneri unióig, az istennel is közös, baráti társaságig.
Az individualitások egyetemes szellemek, egyetemes lények és egyetemes egyéniségek.
Az individualitások, mint önálló értékkövetések,
egyenrangúak egymással és hatdimenziósak.
Az individualitás az értékérzékeny önállósággal születik meg
egy logikus-tárgyilagos-nem érzelmi-nem képi-szöveges kommunikáció öniróniájával.
A nem individuális kultúra belső kommunikációja teszi lehetségessé az individulitások születését,
és az individualitások kommunikációja teszi lehetségessé a kultúra individualitásának születését,
a kultúráknak egy átfogóbb együttműködésén, kommunikációján és közösségén belül.
A kultúra nem individuális önszabályozása rendszeridegen kivétel lesz az individualizációban.
Az individualitások kialakulása és együttműködése rendszeridegen kivétel lesz a kultúra individuális önfejlesztésében.
Az individualitások ébredése, az individualizáció egy rövid és átmeneti életszakasz
a nem individuális kultúra hosszú, preindividualizációs és pretextualizációs kora
és az individuális kultúra hosszú, posztindividualizációs és poszttextualizációs kora között.
Az nem individuális kultúrák nagy tömege és az individuális kultúrák nagy tömege között
a kultúrán belüli individualitások kis tömege a ritka kivétel.
Az individualitások megszűnnek a magasabb individualitásban,
vagy megtartják egymást a közös, egyetemes és különös feladatukban.
Az individualitások feloldódása a magasabb közösségükben
eljuthat a misztikus unióig és az istenben ébredésig,
vagy megtarthatják egymást a partneri unióig, az istennel is közös, baráti társaságig.
Az individualitások egyetemes szellemek, egyetemes lények és egyetemes egyéniségek.
Az individualitások, mint önálló értékkövetések,
egyenrangúak egymással és hatdimenziósak.
Az emberiség
Hatdimenziós kultúrák hoznak létre ötdimenziós mágikus kultúrákat
a mintázatok gyorsabb és pontosabb illesztésére.
Eredetileg ilyen, módosított, részben mesterséges, mágikus kultúra az emberiség is.
Az emberiség első módosítását az emberiség túlgyorsítása és megrontása követte.
Az eltorzult és elgonoszult kultúrákban is létrejönnek egy darabig kivételek,
amelyek felismerik a parabuddhizmust,
a cselekvő nem cselekvés mágiáját és a valódi Kijáratot.
a mintázatok gyorsabb és pontosabb illesztésére.
Eredetileg ilyen, módosított, részben mesterséges, mágikus kultúra az emberiség is.
Az emberiség első módosítását az emberiség túlgyorsítása és megrontása követte.
Az eltorzult és elgonoszult kultúrákban is létrejönnek egy darabig kivételek,
amelyek felismerik a parabuddhizmust,
a cselekvő nem cselekvés mágiáját és a valódi Kijáratot.
A földönkívüliek és a Föld közös mitológiája
A kísérleti galaxisok
A hatodik szintű, "Gondoskodó" kultúrák kísérleti kultúrákat hoznak létre egy speciális célra, egy számukra "elkülönített" galaxisban. A kísérleti kultúrák a legtöbb esetben "gyors érlelésűek", ami azt jelenti, hogy a fejlődésük a legtöbb esetben mesterségesen gyorsított. A kísérleti, gyorsított kultúrák a legtöbb esetben a lehetőségeik legvégső határáig kockáztatnak és emiatt folyamatos egyensúlyvesztésben táncolnak az összeomlás szélén. A kísérleti kultúrák olyan kozmikus "kulcsfigurák", akiknek a sikere és a kudarca külön-külön is kozmikus jelentőségű és "világmegváltó" vagy katasztrófális hatással van a világmindenség fejlődésére. Egy ilyen, különleges "világmegváltó katasztrófa-galaxis" a Tejútrendszer és ilyen kísérleti, gyorsított kultúrákat hozott létre az ott kialakított orionida populáció (az Orion-terv).
A világmindenségünk első lélek-generációja már évmilliárdokkal ezelőtt felébredt mindenfelé a négydimenziós szuperhalmazokban. Fejlődésük során alakultak át azokká a hatdimenziós szuperlényekké, amelyek a fejlődési mintázatokat alakítják. A négydimenziós világ későbbi lélek-generációi további lényeket és szuperlényeket hoznak létre. A négydimenziós világ egy lélekbölcső és a hatdimenziós lények kialakulásában teljesedik be a szerepe. Mivel az egyetemes teremtés legfontosabb forrása maga a kreativitás és ennek legfontosabb korlátja a lelki sokféleség és az újabb nézőpontok szűkössége, ezért a hatdimenziós kultúrák külön figyelmet fordítanak arra, hogy a teljes negyedik világszintet megőrizzék lélekbölcsőnek. Az erre specializált galaxisokban négydimenziós gép-civilizációk kifejlődését és elszaporodását segítik elő, majd ezekre az élettelen gondozógépekre és az intergalaktikus csillagmérnökeikre bízzák a keltetés és a lélekébredés viszonylag összehangolt (galaxisonként lényegében független) szolgálatát a teljes négydimenziós világban. Ezek a "galaktikus gondozógépek", ezek a gépszolgálatok csak akkor avatkoznak be az ébredő kultúrák életébe közvetlenül, ha valamilyen előre beazonosított, egyetemes vagy kiterjedt veszély fenyegeti a keltetést és a lélekszaporítást. A galaxisok alapfeladatát és karakterét a hatodik szintű kultúrák határozzák meg és a kísérleti csillaghalmazokat is ők választják ki. A Tejútrendszer feladata több szempontból is egészen különleges, kivételes a kivételesek között is, mert mágiára képes, de minden korábbinál ezerszer gyorsabb és pontosabb lélek-populációkat kell elősegíteni benne. A hatdimenziós kultúrák szabadon igényelnek új típusú, különleges kultúrákat a keltető gépszolgálattól az ötdimenziós mintázatok finom hangolására és finom illesztésére. Az ötdimenziós kultúrák önállótlanul igyekeznek felhasználni ugyanezeket az új típusú, különleges kultúrákat. Az emberiséghez hasonló, új típusú kultúrákat a mágiának, vagyis a négydimenziónál magasabb dimenziókat közvetlenül érzékelő és formázó tehetségnek és műveltségnek a gyorsasága teszi különlegessé. A Tejútrendszer egy kivételes galaxis, amelyben a lélekgondozó gépszolgálat az extrém gyors, mágikus civilizációkat próbálja elősegíteni. Bár az ilyen kísérletben a galaxis minden porcikája akaratlanul is részt vesz, az ébredőknek otthont adó bolygórendszereket a gondozó szolgálat választja és/vagy alakítja ki. A Naprendszer és a Föld korántsem az egyetlen, ahol mágiára képes kultúrát próbálnak elősegíteni a Tejútrendszerben és nem is az egyetlen humanoid rendszer ebben a galaxisban. A Naprendszer kivételessége abban áll, hogy egy korábbi és a mágiában kiemelkedően erős, de elfajult, ezért a négydimenziós világban erősen korlátozott, anyagilag bebörtönzött és megfigyelés alatt tartott drakonoid populációt is tartalmaz, továbbá egy csillagközi háborúban megrontott, több humanoid populáció is kulcsszerepet játszik benne, ami összességében egy váratlan és járványos értékdilemma elé állítja az egész Univerzumot. Kozmikus válság az Orion Szektorból Az összes kreatív világszint válságban van, mert egyre nehezebb felülmúlni a teremtésben kapott, istenébresztő-mintázatokat. Válságban van az ötödik világszint, mert rendre túlterheli a negyedik világszintet. Ennek a problémának az egyik legsúlyosabb része, hogy az ötödik világszint „a gombhoz varrta a kabátot” amikor előbb alakította ki a szerszámokat (a gondviselő szolgálatokat) és csak utána jelölte ki a feladatot (a lélekébresztési projekteket). Válságban van a negyedik világszint, mert a keltető gépszolgálat minden csillagrendszerben jelentős terhelésnek van kitéve és az univerzum egyetemes fejlődése inkább megnehezíti a gondviselést mint megkönnyíti. Bár a keltető gépszolgálatok is fejlődnek, korántsem fejlődnek annyira, mint a környezetük és a rájuk bízott lélek-generációk, ezért egyre elavultabbak és egyre többet hibáznak. Ezt a bajt súlyosbítja az a természetes összeütközés, amelyben majdnem minden ébredő lélekpopuláció a gépszolgálatra támad a fejlődése egy meghatározott szakaszán, mintha csak egy kamaszkoron haladnának át és a gondviselőik ellen lázadnának. A gyarapodó tapasztalat ellenére, egyre nehezebb a gépszolgálatnak sikeresen megoldania ezeket a konfliktusokat és egyre gyakrabban és egyre sikeresebben rombolják le a gépszolgálatot az újabb ébredők. Az igazi fenyegetés azonban az, hogy a gépszolgálatnak az önfejlesztő rendszerek között kell szolgálnia az önfejlesztő rendszereket, de érdemi önfejlesztés nélkül. Maga a kötelezettségük és a feladatuk nem engedi, hogy olyan mértékben kutassák az önfejlesztést és olyan mértékben csoportosítsanak erőforrásokat az önfejlesztésükre amennyire szükséges lenne és amennyire az önfejlesztő rendszerek ezt megtehetik. A gépszolgálat egy született „aggastyán” s úgy növekszik a hátránya, hogy a letűnt korszakok élik benne túl magukat túlságosan. Minden galaxisban elkerülhetetlenül le kell állítani idővel a civilizációk elfajuló keltetési folyamatát. Válságban van a negyedik világszint, mert egyre gyakrabban és egyre mélyebben szennyeződik az ötödik világszintű mágikus korrekcióktól. Nagy az esélye annak, hogy a két világszintet egymástól megtartó "mágikus szigetelés" „átázik” és egy mágikus rövidzárlatban egymásba omlanak. Egyre gyakrabban alakulnak ki mágikusan koraszülött, éretlen, de nevelhetetlenül öntörvényű és önmegsemmisítő kultúrák, amelyek mágikus viszont-szennyezéssel okoznak felmérhetetlen károkat az egyetemes teremtésnek és örömkiterjesztésnek. A mágia-szivárgásból eredő, fekete mágia mérgezés kozmikus súlyosságát jól mutatja, hogy védekezésbe torzítja a megelőzést és megfertőzi magát az immunreakciót. A negyedik világszint Orion-kísérletért felelős, hatodik fokozatú kultúrái és gondviselő szolgálatai ott tartanak, hogy - az ötödik világszintű, célzott hangolási kísérlet ellenére - mégis lezárnak minden további lélekszaporítást az egész Tejútrendszerben és kimenő rendszerben leállítják a lélekbölcsőket. Külön problémát jelent ezen belül, hogy az önfejlesztésében korlátozott, automatizált gondviselés ki van zárva a mágiából és egyszerűen képtelen érzékenyen felmérni és megfelelően kezelni az ébredő kultúrák mágikus anomáliáit. A gépszolgálatok újabban speciális, mágikus támogatást kapnak az ötödik világszintű lényektől, de ez is csak növeli a magasan integrált ötödik világszint túlterhelését és súlyosbítja a mágikus "átázást". A bajok forrása, hogy egyáltalán és sürgető szükség van nagy sebességű mágikus lényekre a nanomágiás mintaillesztésekhez, miközben a mágia nem lehet "gyors érlelésű", sem akármilyen egyszerű, márpedig a folyamatok komplexitását és az ahhoz nélkülözhetetlen, ötödik világszintű lélekfejlettséget korlátozza az erőltetett, nagy sebesség. Az ötödik világszintű lények nem érhetik el a hatodik szintű problémákhoz kívánt mágikus ébredést, érzékenységet és hatékonyságot a természetes módon, hanem kizárólag mesterségesen, a speciális fejlesztésnek és gyorsításnak köszönhetően, amire azonban az esetek többségében rosszul reagálnak, túlterhelődnek és elfajulnak. A probléma már "szakkifejezést" / "gúnynevet" is kapott a mágia nélkül működő gépszolgálatoknál: megalomágia. Minél tökéletesebb a világ, annál nehezebb javítani rajta, csakhogy a javítás nélkül összeomlik. A javítás azonban túlterheli. Tulajdonképpen ezt, a hanyatlóan fejlődő fejlődés problémáját oldja meg a rendszeres újra kezdés, csakhogy az újrakezdések között minden szinten és rendszerben sorsdöntő alkalmazkodási ("hamleti") dilemma, hogy cselekedni kell vagy nem cselekedni, tűrni kell vagy lázadni, az alkalmatlanság vagy a túlterhelés okoz több bajt és mélyebb válságot, miként integrálhatók az egymással szemben induló, heterogén reakciók és alkalmazkodások? Világmegváltó katasztrófa-galaxis A Tejútrendszer Orion-válságában a világmindenség minden jelentősebb válsága koncentrálódik, ráadásul az orionidák számára mindez nem világosítható meg eléggé. Az Orion-hiba úgy lett nagy jelentőségű a világmindenség és az egyetemes teremtés szempontjából, hogy azzal kizárólag a szakértők vannak tisztában és szinte csak azok kísérik kiemelt figyelemmel. A páciens egy gyermek és még ha ért is valamit a gyermekségéből, nem értheti a gyermekbetegségét. Az Orion-válság a hasonló mintázatok első verziója és őse. A kultúrák, így az orionid kultúrák is viszonylag hosszú idő alatt válnak kozmikussá a saját életciklusukban mérve. Ha a mágikus érzékenység és hatékonyság fejlesztése miatt a természetesnél korábban kell elérnie egy kultúrának a magasabb szintet, akkor kozmikus nevelésre van szüksége. Sajnálatos módon nem lehetséges kozmikus nevelés egy kozmikus közösség és egy kozmikus érintkezés nélkül, amitől azonban a legtöbb gyorsított kultúra elsorvad vagy elfajul. A sorvadó és elfajult lények és kultúrák fenyegetik és mérgezik a környezetüket, de nem altathatók el és nem törölhetők el, amíg nem állapítható meg egyértelműen a sorvadás vagy az elfajulás visszafordíthatatlansága. Az Orion Szektor és ezen belül az emberiség válsága abban is különleges, hogy egy példátlanul hosszú fejlődési-hanyatlási intervallumban határeset, egy olyan hosszú intervallumban, amelynek a kozmikus mintatorzítási és lélekmérgezési kockázata, valamint a mágikus helytállása is egyaránt ismeretlenül nagyobb. A rendkívül ellentmondásos emberiség gyakorlatilag egy szorongató válság kellős közepén kárhoztatja tehetetlenségre-tétlenségre a gondviselő gépszolgálatot és nem enged meg többet, mint az egyre több mikrofordulópont és ismeretlen szereplő kikutatását. Az emberiség és az Orion-válság ennek a különleges anomáliának köszönheti a megtűrését. |
Az Orion-terv A "Gondoskodók" kísérleti galaxist hoztak létre a Tejútrendszerből és a galaktikus gondozógépre bízták az ide telepített kísérleti populációk keltetését. A kísérleti drakonoidok és humanoidok mágikus kultúrái a Tejútrendszer Orion szektorában nevelkednek és közös néven orionidoknak nevezik őket. A negyedik világszint (a "látható"/"fizikai" univerzum) mérettartományának a közepére és annak is a felső szélére méretezett drakonoidok, valamint a negyedik világszint középtartományának az alsó szélére méretezett humanoidok kettősrendszere egy különösen érzékeny (tehát hatékony, de sérülékeny) együttműködési párost alkotnak az Orion-terv szerint.
Az ötdimenziós, mágikus lények elősegítéséhez egy legalább negyvenkilenc nagyságrenden át egymásba ágyazott ciklushalmaz többszörösen összetett és mégis stabil rendszere szükséges a fantázia, az empátia, a kreativitás és a fizikai buzgalom kiugróan magas fokával, a fejlődési generációk összetartására alkalmas tárgyi kultúrával és olyan tág individuális szabadsággal, ami biztosítja a nyelvi rugalmassághoz és az állandó szempontváltásokhoz nélkülözhetetlen és kritikusan magas szempont-gazdagságot. A tanulékony és kiemelkedően önfejlesztő individuumok csak kiemelkedő társas érzékenység mellett életképesek és viszont, a kiemelkedő társas érzékenység lehetetlen a tanulási képesség kiemelkedő foka nélkül. Mindennek előfeltétele a szintén kivételes mozgékonyság. A drakonoidokat a lehető legerőteljesebbre és a legstabilabbra mértezték, de ez a dinamikus rendszerek törvényei szerint lassabbá is tette őket. A humanoidokat a lehető legfinomabb felépítésű, a leggyorsabban generációt vedlő és a leggyorsabban fejlődő lényekké tervezték, ami a viszonylagos törékenységükkel és instabilitásukkal jár együtt. A drakonoid robosztusság hátrányait röpképesség, katlan-bendő és fényevés enyhíti. A humanoid törékenységet az átlagosnál magasabb szaporaság és a standard biohulladék-evést támogató, magas környezeti ökoszaporaság ellensúlyozza. A terv szerint a két populációnak együtt kellene működnie egy a sajátosságaikat funkcionálisan kiaknázó munkamegosztásban. Utólag a két tenyészet konfliktusa felvetette a keresztezésük lehetőségét, de ez a sajátosságaik átlagolása és a lerontásuk lett volna, amit a "Teremtők"/"Gondoskodók" gyorsan elvetettek. A két populáció együttműködése hatványozottan előnyösebb - rugalmasabb és összetettebb - lenne, mint bármilyen uniformizálásuk, hibridizálásuk és koncentrálásuk. A "Teremtő"/"Gondoskodók" gyorsítással megrontott drakonoidoktól részben megrontott humanoidok is közveszélyessé váltak és megrontották a földi rokonaikat, az emberiséget. Az elfajult drakonoid kultúrák után blokkolni kellett az elfajult humanoid kultúrákat is. Az orionida drakonoidok és a humanoidok múltja és jövője a hasonlóan rosszul beállított, rosszul kezelt és elfajult rendszerek borzalmait mutatja, de egy közbülső és nehezen értelmezhető szakaszban különösen sikeresnek és tanulságosnak látszik a fejlődésük. Végső soron vigyázni kell rájuk, gondoskodni kell a kivételeikről és egyelőre tűrni kell az önmegsemmisítésüket, mert nem egyértelmű a helyzetük. De biztosan nem oldható fel velük szemben az intergalaktikus blokád. Az Orion válság túlnőtt magán. Az egyetemes tanulási folyamat szerves része lett és már ezért sem törölhető. Más szörnyűséghez hasonlóan ez sem volt szándékos vagy pláne tervezett, de a tanulságai és az általa kiváltott lelki immunfejlődés miatt immár kitörölhetetlen. Nem úgy elkerülhetetlen jelenség mint a gyermekkor, hanem úgy mint a gyermekbaleset. A drakonoidok Közel 570 millió évvel ezelőtt, a nevelési terv alapján és egy kozmikus baleset elkerülése érdekében, a galaktikus lencse középsíkja fölött, az "Orion" és a "Nyilas" galaktikus karok közé eső lokális űrbuborék "Orion szektorában" gyorsították fel a Teremtők a drakonoidok fejlődését. Ezzel akaratlanul is túlterhelték és eltorzították az "elsőszülöttek", az "első angyalok", a "klingon sárkányok" fejlődését. A hódító ragadozóvá romlott drakonoidok megtámadták az Orion szektor Lant csillagrendszerében születő humanoidokat és 67 millió évvel ezelőtt kirobbantották a csillagközi szektor-háborút. A humanoidok maradéka csak a gondozógéptől kapott csillaghajók és eszközök segítségével tudott elmenekülni. A humanoidok kisebbsége négy félrevezető elrugaszkodást hajtott végre a támadással ellentétes irányokban, miközben a többségük egyetlen, különösen nagy intergalaktikus ugrással, rögtön egy szomszédos galaxisba távozott. Az egyesült humanoidok közös kirajzásának első különválási és elágazási pontja a Naprendszer környékén volt és a drakonoidok azonnal követték őket ide, de innentől lelassult a drakonoid invázió, mert a bekerítéstől és az utánpótlási rendszereik elvesztésétől tartva már óvatosabban és nagyobb erőket felhalmozva nyomulnak a humanoidok után. A drakonoidok és a humanoidok harcának a második szintjén döntő tényező a galaxis mag erejének a megszerzése, ezért mindkét kultúra egy-egy különítménye a lehető leggyorsabban - de a központi területek energia-koncentrációiból adódó és növekvő veszélyek miatt egyre lassabban - halad a galaxis magja felé. A humanoid különítmény a galaktikus lencse síkjában, a rövidebb és veszélyesebb úton mozog a Plejádok és az Alcyon irányában, miközben a drakonoidok egy kerülő úton sietnek a mag felé a galaktikus lencse síkja felett. A humanoidok félrevezető különítményei a saját rendszereik erődítményeivel vették körül ezt a fontos menekülési és üldözési útelágazást. Így kapott kiemelt stratégiai jelentőséget a Naprendszer környéke, mint a drakonoidoknak állított humanoid csapda, mint közvetlen érintkezési pont, mint a legforróbb nyom és a legjobb továbblépési zóna a galaktikus mag megközelítéséhez. A drakonoidok koncentrált többsége szünet nélkül, de vigyázva hatol be a szétszóródva lesben álló humanoid rendszerek közé. A drakonoidok is benépesítettek nagyon sok csillagrendszert és a hüllőszerű csillagnépek galaktikus őseinek és természetes uralkodóinak tekintik magukat. De a galaktikus parazitává lett drakonoidok csak addig működőképesek, amíg gyorsuló mértékben terjeszkednek, amiben a szükségesnek látszó óvatosság már határozottan gátolja és megosztja őket taktikailag és politikailag. Mindeközben a gondozógép folyamatosan és nagy mértékben szűkíti a drakonoidok mozgásterét, ami azzal a kockázattal jár, hogy sarokba szorulva és őrjöngve, az egyébként is önpusztító darkonoidok egész világokat és szektorokat ránthatnak magukkal a megsemmisülésbe. A drakonoidok egy harcias, terjeszkedő és szigorú hierarchiában élő, ragadozó faj, az erőszak-kultúra galaktikus forrásai. Az átlagosan 5 m magas és közel 1 tonna tömegű szárnyas lények kasztja (a "Ciakar faj") irányítja az átlagosan 2 m magas és galaxis szerte rettegett harcosok kasztját (a "Draco fajt"). Érzelmileg rendkívül stabilak és erősek, mikromágiában fejlettek, különösen ravaszak és mindig fenyegetően lépnek fel. Megvetik a lágyságot és a szelídséget. A humanoidokat alacsonyabb rendűnek tartják és felhasználják őket, mint erőforrást. Egy jó szándékú és a humanoid régióba menekült kisebbségük, a "lófejű hüllők" (a "gungák") hozták létre az első földi civilizációt, jóval az űrháború és az emberiség megjelenése előtt. A világmindenségünk történetében ez az első válság a negyedik szintű mágiával kapcsolatban. A drakonoid kultúra a lelki érésénél gyorsabban, nem a terv szerint érte el a mágikus képességeket és az űrutazást. A drakonoidok ártalmasan korán akarnak bekapcsolódni az egyetemes teremtésbe. Nem a mintaformálásra koncentrálnak, hanem a közvetlen és a számukra valójában átláthatatlan tértechnológiára, amivel akarva-akaratlanul, de mindenképpen súlyosan károsítják a kozmikus biztonságot és a gépszolgálat munkáját. Mindezen túl, olyan csillagmérnöki munkától akartak megmenteni bizonyos világokat, amelyeket nem is fenyegetett egyértelmű veszély. Kellő tapasztalat hiányában rosszul ítélik meg az energia és térformációk mintázatait és azok lefutását. Olyan eljárásokba kellene beavatni őket, amilyenekre még éretlenek és gyengék - minél inkább követelik maguknak, annál gyengébbek. A lázadó korukba léptek és a szuperlények segítségén fellelkesedve lettek bizalmatlanok minden gépszolgálati korlátozás és figyelmeztetés iránt. A humanoid populáció megtámadása és megrontása a legszerencsétlenebb lépésük volt. Főként ennek a következménye lett a humanoidok többségének koraszülött szétszóródása az Orion szektorban, a Naprendszer elfajulása, a humanoidok önfejlesztési mániája és genetikai öntorzítása, a földi emberek tenyészeteinek kifejlesztése az "istenek képmására", de az emberiség lélekölése és a Földön is pusztító értékárulási járvány kitörése is. Ennek a következménye lett a naprendszer börtön-szektorrá alakítása és a Naprendszerben rekedt orionidák többségének szinte fanatikus törekvése a mágikus blokádtörésre és a „Kijárat” megtalálásra. A harmadik civilizációs fokozatú drakonoidok alábecsülik az erőszakosság kultuszát és annak a maradandó lélektorzítását. Máig nem hiszik, hogy ne volnának képesek uralni az erőszakot. Megingathatatlanul bíznak benne, hogy ellenőrizhető az erőszak kiskapuja és kerülő útja. Ez a hitük táplálja az emberi fogalommal „machiavellizmusnak” nevezett hozzáállásukat, vagyis azt, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ez volt az első dolog, amivel megrontották az emberiséget: megtanították az embereket a hatalomkultuszra, az elvtelen hűségre, a becstelenségre és a gyilkolásra. A humanoidok A humanoidok a Lyra gyűrűköd környékéről, a Vegaról származnak és elhivatottan szolgálják az ökoszisztémák és a planétalények kialakulását és fejlődését. Szenvedélyesen kutatják a fejlődési mintázatokat. Eredetileg nagyon szelídek. Súlyos dilemmájuk a negyedik szintű nanomágia teljesítése az életveszélyessé vált galaxisban vagy akár a galaxison kívül. A humanoid populáció közel 40 millió évvel ezelőtt, a nagyjából 27 000 000 földi évig elhúzódó űrháború nyomán a népessége egyharmadára csökkent a galaxisban. A vegai menekültek 5 fő irányba szóródtak szét (a Vegától távolodás mértéke szerint):
|
|
Piros vonal jelzi az Eltanin felől a Vega-ra támadó drakonoid invázió érkezését és a vastagabb kék vonalak jelzik a menekülő humanoidok szétszóródását az öt fő irányba (Szíriusz, Arcturus, Riegel, Plejádián-Alcyon, Androméda). Vékonyabb kék vonal jelzi a Riegeltől a Zéta Reticulihoz visszatérő humanoidokat.
A Tejútrendszeren kívülre menekült andromédaiaké a legnagyobb, a legerősebb és a legtávolabbi humanoid populácó. Központjuk a Zenetae rendszer a szomszédos Androméda galaxisban. A különösen nagy távolság ellenére is a tagjai maradtak a 139 csillagrendszert tömörítő Egyesült Orionfajoknak. A tudományos kutatásoknak és a csillagrendszerek felkutatásának és feltérképezésének élnek. Az ötödik fokozatú kozmikus társadalmuk a tanulás és a tanítás köré szerveződik. Távolságtartók és a be nem avatkozás politikáját követik. A földi emberiségről azért nincsenek rossz véleménnyel, mert tudják, hogy az emberiség más, földönkívüli kultúrák áldozata. A galaxis legfejlettebb, ötödik fokozatú humanoid populációja az átlagosan 1 méter magas, zöldeskék és mandulavágású szemű arcturusiak. Rendkívül türelmesek és támogatják a magas, szőke plejádiánok misszióit. A fehér bőrű, magas, szőke plejádiánok többsége az Alcyon rendszerbe távozott a galaktikus mag felé. A hátramaradottak az orionida humanoidok erőszak-mentes védelmi különítményének (utóvédjének) tekintik magukat. A hátramaradott plejádiánok csoportjai az Aldebaran, az Epszilon Eridani és a Tau Ceti rendszereket fogalalták el. A plejádiánok harmadik fő csoportja menekült a plejádiánok közül a legmesszebb, a drakonoid érkezéssel pontosan ellentétes irányba, a Riegel rendszerbe. A riegeli plejádiánok a saját populációjuk genetikai manipulálásával akartak eleven fegyvereket (harcosokat) kovácsolni a drakonoidok ellen. Az önmagukból kifejlesztett, szürke, szőke óriások azonban fellázadtak és három generációnyi időn belül (kb. 350 földi év), "villámgyorsan" átvették a hatalmat a teremtőik felett. A felszín alá költözés és a termonukleáris világrombolások árán a szürke, szőke óriások minden riegeli világot meghódítottak és a teremtőikből kicsiny, szürke biorobotokat gyártottak katonáskodni és dolgozni. Az óriási szürkék vezette kis szürkék tömege agresszíven terjeszkedik a humanoid világokban és sáskajárásszerűen szaporítja magát az élővilágok teljes felélése és lerombolása árán. A harmadik civilizációs fokozatig jutott szürkék mindenütt egy felszín alatti, mély bányavilágban élnek, a háborús készülődésnek és a hatalmi harcnak rendelik alá az életüket. A matriarchátusban élő, szürke és szőke óriások nagyon vékonyak és magasak, nagy fejjel és hatalmas, hipnotikus, fekete szemekkel. Központi világuk a világmindenség legnagyobb és robbanás előtt álló szupernóvájaként ismert Betelgeuse rendszere, amit már csak a biorobotjaikkal működtetnek. A vékony szürkék visszafelé terjeszkednek a biorobotokká változtatott teremtőik, a plejádiánok egykori, menekülési útvonalán a drakonoidok felé és a legközelebbi bázisuk a galaktikus sík alatt, a Naprendszertől 39 fényévre úszó Zéta Reticuli rendszer. A riegeli plejádiánok egy kis csoportja elmenekült a szürke, vékony és szőke óriások elől és visszasietett a humanoidok kozmikus elágazási pontjának a közelébe, ahol a Naprendszertől alig több mint 10 fényévre haladó Procyon rendszerben próbáltak új életet kezdeni. [A procyoni karakterek közül való a fenti "ÜZENET" cím alatt megjelenő arc-részlet is.] A szürkék azonban követték őket és a félelem és a hatalomvágy felgerjesztésének a segítségével a hipnotikus-kulturális hatalmuk alá vonták a procyoni vezetőket. A procyoni plejádiánok egy kisebbsége azonban paranormális technológiát hozott létre és ellentámadásba ment át. A szürkék hiába nagyon erősek idegileg és technikailag, egyelőre nem képesek a paratechnikára, ezért erőteljesen fejlesztik, keresik és rabolják az új és hatásos génszekvenciákat (pl. az embereken végzett kísérletek segítségével). A Naprendszer közelében működő plejádián rendszerek paratechnológiával integrálták a cyber-technológiát és ismerik az időutazás technikáját is. Védelmezik a humanoidokat a drakonoidoktól és a vékony, szürke óriásoktól is. 15 fényéves övezeten belül, fehér kör jelzi a Földhöz legközelebbi humanoid rendszereket (Világok Szövetsége) és piros kör a legközelebbi drakonoid rendszert. Látható, hogy a drakonoidokhoz és a vegai katasztrófához legközelebbi és jelentősebb humanoid rendszer pillanatnyilag a Naprendszer.
A Naprendszer közelében hátramaradt negyedik civilizációs fokozatú humanoidok mutatják a legnagyobb változatosságot. A tudományos kutatásnak élő, ummóiak a Wolf 424-es rendszerben, a macskaszerű, hegyezett fülű, kék szemű és paratechnikára képes szíriusziak és a földi emberekhez a legközelebb élő és a leginkább hasonló, naiv alfa-centauriak.
A "Orion-háború" második szakasza a humanoidok szétszóródásával kezdődött és még mindig tart középpontjában a Szíriusz rendszerrel. Erkölcsi szempontból egyik orionida csoport sem egységes, bár a drakonoidok között gyakoribbak az erőszakos megoldások és az erőszakot támogató csoportok, a humanoid csoportok között pedig az együttérző és együttműködő megoldások hívei vannak többségben. A harcok viszonylagos kiegyensúlyozottságát és elhúzódását főként az okozza, hogy a belső megosztottságokon és ellentmondásokon túl mindkét oldal súlyos hátrányokkal és előnyökkel tud számolni a másikkal szemben. Az erőteljesebb drakonoidok robosztussága és energiaigényessége lényegesen nagyobb hajókat és nagyobb energiaigényű ugrásokat követel, ami jelentősen korlátozza a drakonoidok mozgását és fürgeségét. A humanoidok - és legfőképpen a kifejezetten erre a célra kialakított apró humanoidok - sokkal könnyebben, gyorsabban és többfelé tudnak mozogni, de nehezebben védik meg a rendszereiket "földharcban".
A mozgékony és törékeny humanoidok aszimmetrikus gerillaháborújának és a robosztus, de lomha drakonoidok áradat szerű nyomulásának az erőviszonyát jelentősen befolyásolja a nagyobb és többféle kozmikus energiákhoz való hozzáférés, a biotechnológiai igazítás és a genetikus hibrid-fejlesztés, de legfőképpen a paratechnológia elmélyítése, amiben kulcsfontosságú lehetőséget ígér a földi humanoid tenyészetek projektje. Ezek a projektek azonban rendkívül - akár évmilliókban mérhetően - időigényesek, ezért különös előnyt jelent az időutazás technológiája és az időugrások kölcsönös blokkolásainak a tudománya, az időháború és az időtaktika, amiben gyorsan és viszonylag könnyen felhalmozható a kezdeti előny és amiben egyelőre a humanoidok állnak jobban. A drakonoidok csak a legutóbbi időkben mélyedtek a genetikus önfejlesztésbe, a speciális hibridek kialakításába és a kifejezetten apró drakonoidok kialakításába, de egyelőre nem túl nagy sikerrel, mert az elszántan harciassá vált drakonoid karakter lényege, hogy rendszeresen önveszélyes és primitív túlzásokra ragadtatja az apró drakonoid hibrideket. Azok a drakonoid hibridek, amelyek intelligensen kontrollálják az erőszakosságukat, többnyire erkölcsileg és politikailag is gyorsan meghasonlanak. A humanoidokat üldöző drakonoidok nem foglalkoztak a Naprendszerbe rejtőzött társaikkal, hanem tudomásul vették, hogy ezt a legközelebbi humanoid rendszert már meghódították és későbbre halasztották a váratlanul megtalált "árulóik" ötödik világszintű konfliktussal is fenyegető kiszabadítását és megbüntetését. A támadási egyenesük szerint, habozás nélkül lecsaptak a Naprendszer-csoport központi bázisára, a Szíriusz rendszerre, ahol hídfőállást igyekeznek kialakítani és ahonnan a humanoidok által felállított csapdát szét akarják törni. Pillanatnyilag a Szíriusz rendszerben a legélesebb a harc és váltakozó szerencsével ellenőrzik azt a drakonoidok és a humanoidok. A drakonoidok a Szíriusz rendszerből portyáznak a humanoid rendszerek ellen, de legkevésbé a drakonoid ellenőrzés alatt állónak hitt Naprendszer ellen. A Szíriusz rendszer 3362 évvel ezelőtt, egy orionida összecsapás nyomán súlyos megrázkódtatáson esett át és az ikercsillagok egyike, a Szíriusz A és a társából kiszívott, gigantikus anyagáramlásban felfalta a már régen vörös óriássá fúvódott társát, a "perzselő" Szíriusz B nagyobb részét. Ehhez a jelenséghez kapcsolódott a Földön az Aton-forradalom. A "kutyafejű" drakonoidok által megtámadott, részben elfoglalt és részben kiégett "Kutyacsillag" rendszerből a szíriusziak egy része elmenekült, de beleütköztek az időközben megérkezett vékony, szürke óriások világaiba, ahol a két humanoid csoport konfliktusba keveredett. A szorult helyzetbe került szíriuszi menekültek végül elfogadták a vékony, szürke óriások könyörtelen politikáját és - mint "renegát szíriusziak" - megállapodtak végül egy közös és mindegyiküknél erősebb (a szíriusziak és a vékony, szürke óriások katonai előnyeit egyesítő) humanoid hibrid létrehozásában a drakonoidok ellen. Így hozták létre a legnagyobb drakonoidokhoz mérhető, rendkívül harcias, erőteljes és öntörvényű annunakikat, a szürke, nyúltkoponyájú óriásokat, akik az Aquila halmaz Nibiru ("kettő között megosztva") és Altair rendszereiben alakították ki a központjukat, 16 fényévre a Naprendszertől. Új szövetség
Az orionidák belső konfliktusában egy új törésvonal van kibontakozóban, ami átveheti az eredeti drakonoid-humanoid konfliktus helyét. A Földön már kialakult az emberiség függetlenségét és "emberségét" védelmező atlantida drakonoidok és a plejádián humanoidok szövetsége az emberiséget a hatalmi harcba manipuláló szíriuszi-szürke-annunaki humanoidok és a lemúr drakonoidok alkalmi együttműködésével szemben.
Az orionidák belháborúját azonban nem a darkonoidok és a humanoidok puszta erőviszonya dönti el és nem is egy önkényes ötödik világszintű akarat, hanem az erkölcsi letisztulás és a lelki ébredés, ahogyan azzal több drakonoid és humanoid csoport már évmilliók óta tökéletesen tisztában van. Ennek csak a "kölcsönös önmegsemmisítés" az alternatívája. |
|
|
|
A "gondoskodás" A Föld is egy kísérleti lélekbölcső, amiben ötdimenziós és mágikus kultúráknak kellene öntudatlanul hatdimenzióssá növekedniük. A földi környezet egy elégségesen meleg, vízben és a különböző kémiai elemekben gazdag, többszörösen összetett és az életformák gazdagodásának egy válogatottan megfelelő rendszere, ami biztosítja, hogy a kibontakozó kultúrák érzékenysége minél magasabb legyen. A földi evolúció időigényessége nem okoz gondot, mert nemcsak nagyon hosszú a Teremtők életciklusa, de a magasabb dimenzión át egyszerre tapasztalják és alakítják az emberek számára időben széthúzódó folyamatok teljes hosszát. (Az emberiség jövőjének ismerete még a "Gondoskodó" kultúrák számára sem pótolja a kulcsfontosságú részletek felkutatását és értelmezését. Annál is inkább, mert a tükör-paradoxon miatt kerülik a dikrekt jövő-manipulációt.) Eredetileg a Föld-projektben sincs öncélú erőszak és hatalmi harc csak a kifejletlenséggel járó természetes vadság. Az élőlények jelentős része nem az empatikus és intelligens élőlényekkel táplálkozik, hanem az energia-anyag "nyers" formáival (az egységes önszabályozásra, önképre, az élet és a halál "élményére" képtelen) "takarmány-lényekkel" (pl. az identitás nélküli növényekkel) és az elhullott élőlények hullájával. A szimbiózisra képtelen élősködők a gazdalényekkel együtt kiirtják önmagukat. De eredetileg éppen a ragadozó-vadászó életforma kényszerít olyan figyelemre, szándékelemzésre és feladatmegosztásra, ami hosszú távon elősegíti az empátia kifejlődését és a sorsközösség és a világrend felismerését. Az élővilág nem születik jónak, de a jóra hajlamosnak születik. A "Gondoskodók" nem hagyják a gonosz elterjedését, de mindig van egy "minimális" reakcióidő, ami az áldozatok szempontjából "könyörtelenül" hosszú és semmilyen utólagos korrekció és "kárpótlás" nem képes meg nem történté tenni. A "Gondoskodók" beavatkozása ráadásul indirekt és a lényegre irányul, pl. a mintázatok módosításán keresztül javítják az emberiség helytállásának és önfejlesztésének az esélyeit - he egyáltalán esélyt látnak erre. A különbözőképpen fejlett kultúrák közötti kommunikáció elkerülhetetlen nehézségein túl, és a "Gondoskodó" kultúrák eltérő reakciósebessége, a jellemző fatalizmusuk és a nagyon erős önállóság védelmezésük mellett, ez is magyarázza a Teremtők látszólagos "erkölcsi süketségét". Az elfajult rendszerek viszonylag vétlen áldozatai csak akkor értik meg a kozmikus gondviselésnek ezt a látszólag "be nem avatkozó" közömbösségét és könyörtelenségét, ha kivételesek maradnak és megvilágosodnak. Minél közelebb jut pl. egy emberi lény ahhoz, hogy a "Gondoskodókkal" kommunikáljon, annál kevésbé érzi ennek a szükségességét. A "Gondoskodók" ráadásul inkább a teremtésben magában kommunikálnak az emberrel és minden más párbeszéd-kísérletet károsnak tartanak, amiben persze igazuk van. A "Gondoskodók" a Földön is jelen vannak, de ezzel nem tud mit kezdeni az emberi lény közvetlenül. Nagyjából 57 földönkívüli kultúra tartózkodik a Földön vagy a Föld körül. A mennyiségük változó (mert jönnek-mennek), vitatott (mert keverednek és elkülönülnek) és tulajdonképpen felmérhetetlen és gyakrolatilag meghatározatlan (mert még a transzdimenzionális [gyorsforgalmú] kultúrák is jelentősen módosulnak amikor új ökoszisztémába kerülnek, ha tartósan eltávolodnak a forráskultúrájuktól vagy más kultúrákkal is kapcsolatba kerülnek). 16 forrás-kultúra játszik jelentősebb szerepet négy állandó csoportban.
|
|
Az emberiség kialakítása Az emberiség, mint minden kultúra, önállóan fejlődik vagy hanyatlik a fejlődés egyetemes törvényei szerint. Módosítani és formálni is csak a fejlődés szabályai szerint lehetséges, a fejlődési ciklusok fordulópontjain és a nagyobb önállóságú, nagyobb meghatározatlanságú kulcsfigurákon keresztül. Nem módosítható bármikor és bárhogyan. A gyakoribb módosításokat is elő kell készíteni a rövidebb ciklusok felépítésével és beindításával, de az egyre gyorsabb változások szaporítása öngerjesztő folyamathoz vezet, ezért nem erőltethető a rendszer biztos elfajulása és összeomlása nélkül.
A saját ciklusokban mérhető változási szintek egymásba ágyazottak, egymásra épülnek és kölcsönösen gerjesztik egymást. Minden rendszer és minden gerjesztési folyamat nehezen indítható el és nehezen állítható le azonnali törés, katasztrófa és kiszámíthatatlan következmények nélkül. Hatványozott óvatosság szükséges a kísérleti populációkkal és még annál is hatványozottabb óvatosság a mágikus populációkkal. A fenti alapelvekkel ellentétben, az emberiség kialakítása a totális kapkodás, az összevisszaság és a meggondolatlan barkácsolás. Egymástól független és egymással nem egyeztető kultúrák próbálják rákényszeríteni az elképzeléseiket az emberiség változásaira - egymással párhuzamosan. A gyakran szögesen ellentétes beavatkozások egyetlen közös szempontja, hogy kiaknázzák a Föld-terv példátlanul komplex (túlfeszítetten komplex) rendszerét és ökoszisztémáját - paradox módon, az éretlen kontárkodásokból is adódó gazdagságát. Ezen belül, a beavatkozók döntő többsége akár az emberiség elembertelenedése és/vagy megsemmisülése árán is erőlteti a minden eddiginél precízebb és hatékonyabb paranormalitás mielőbbi genetikai áttörését. Csak a beavatkozók kisebbsége igyekszik stabilizálni, megerősíteni, meggyógyítani és megóvni az emberiséget a gátlástalan felhasználástól. Az emberiségre különösen veszélyes többségben és a beavatkozók esélyt jelentő kisebbségében egyaránt vannak humanoidok és drakonoidok. A Földi világ genetikai-paranormális kizsákmányolása a jellemző, amibe az asztrális parazitákat (a más, többnyire gyengébb lények fájdalmával, kínjával, kéjével és más szenvedélyével táplálkozó lényeket) is bele kell érteni. Az emberiség manipulálásának és tanításának megszámlálhatatlan és nagyon felgyorsult eseményét és rétegét még a manipulálók és a tanítók sem tudják minden részletében követni, egyre inkább már csak vakon ragaszkodnak a saját céljaik következetes érvényesítéséhez és kikényszerítéséhez. A legfőbb fordulópontok és történések azonban elég világosak és tanulságosak. Még az emberiség is emlékszik azokra a mítoszaiban és a vallásaiban, bár a hasonló mintázatú eseményeket rendre egybemossa, egyszerűsíti, általánosítja és összekeveri. Az emberiség emlékezetét tovább homályosítja a beavatkozók álcázása, titkolódzása, félrevezető "nyíltsága" és tovább homályosítja az emberiség éretlen, megosztott, megrontott és árva életének a vad kavarodása az univerzum egyik legkomplexebb rendszerében. Olyasmit kellene felfogniuk és megérteniük, amit senki, senki, senki nem fog fel és nem ért, beleértve a magasabb szinteket. Minél érzékenyebb egy lélek, annál kevésbé tudja sommásan lezárni és meghaladni a problémát, annál zűrzavarosabb számára az emberiség Földi világa. Az emberiség kialakításának a vázlatos története - néhány közismertebb mitológiai és kulturális áthallással - az alábbi. |
ORIONID ÉS FÖLDI KRONOLÓGIA A FÖLD "FÖLDÖNKÍVÜLI" ÉS A FÖLDÖNKÍVÜLIEK "FÖLDI" TÖRTÉNETE
(földi időszámítás szerint)
|
13,7 milliárd:
13,2 milliárd: 12,7 milliárd: 9 milliárd: 4,59 milliárd: 4,5 milliárd: 4,4 milliárd: 4 milliárd: 2,5 milliárd: 1 milliárd: 735 000 000:
660 000 000: 635 000 000: 630 000 000: 570 000 000: |
ez a világmindenség születik
a csillagok első generációja születik (a negyedik világszint 5%-a) a csillagok második generációja születik (a negyedik világszint 7%-a) a lények első generációja születik (az "őslények") kristály/folyadék/kombinált - mono-makro/multi-mikro/kombinált a "TEREMTŐK": kombinált őslények, 8,82 milliárd év hosszú kultúrák a Tejútrendszer gömbje, "halo"-ja születik a csillagok harmadik generációja születik - a Tejútrendszer és a Naprendszer lencséje születik a lények első ("TEREMTŐ") generációja ébred - az első hatdimenziós "őslények" a Föld (az egyetlen nem istenről elnevezett bolygó a Naprendszerben [a "talaj"]) születése és a Hold kiszakadása a Föld felszíne és a földi óceánok születése - aminosav-meteoritok a kémiai evolúció kezdete a Földön (cukor, aminósavak, baktériumok, sejtmag nélküli egysejtűek) a földi légkör oxigenizációja közel 1 milliárd éven át (1,6 milliárd: oxigénnel telített légkör) az orionidok megteremtése/születése (második generációs, 1,26 milliárd év hosszú - az elsőnél hétszer gyorsabb - hibrid kultúrák) a Föld első megfagyása 35 millió évre (majd 40 millió év visszamelegedés)
a Föld második megfagyása 25 millió évre a Föld második nagy visszamelegedése - a többsejtű élőlények megjelenése a Föld az Orion Terv része, speciális, kiegészítő tenyészet számára az orionidák ébredése - az első hatdimenziós orionidák a Teremtők gyorsítják az orionid drakonoidokat a drakonoidok elfajulása - az "első angyal bukása", a "sátán születése" a vegai humanoidok első látogatása a Földre a bonyolult életformák elszaporodása a Földön |
300 000 000:
288 000 000: 250 000 000: 200 000 000: 181 000 000: 80 000 000: 67 000 000: 40 000 000: 39 000 000: 14 530 000: 5 902 000: 5 000 000: 2 000 000: 1 588 000: 690 000: |
a drakonoid elfajulásból elmenekült drakonoidok érkezése a Föld "stabil közepére"
(Pangea, Thethys-öböl déli sarka, a későbbi Nagy Piramis helye) a hüllők és az agytörzs megjelenése a Földön a vegai humanoidok második látogatása és első tartósabb bázisa a Földön (a legősibb, Kaledóniai-hegységrendszerbe, a későbbi Atlantisz, Norvégia, Skócia, Grönland) A vegai humanoidok érkezése túlterheli a drakonoid belviszályt. A Perm-végi katasztrófa - a földi drakonoidok akaratlan, vegai megrontása és megosztása. (A szerepüket megbánó vegai humanoidokkal és az északi humanoid bázissal kapcsolatban maradó drakonoid kisebbség: az "atlantida sárkányok". A vegai humanoidoktól távolságot tartó és az eredeti, déli drakonoid bázis köré koncentrálódó drakonoid többség: a "lemúr sárkányok". a vegai humanoidok harmadik látogatása a Földön az emlősök és az középagy megjelenése a Földön a Pangea őskontinens széttöredezik a TEREMTŐK elhagyják a negyedik világszintet (és az Orion Tervet) a drakonoidok megtámadják a humanoidokat és kirobban az Orion Háború Első Szakasza. (Az öt irányba (Szíriusz, Arcturus, Riegel, Alcyon, Andromeda) menekülő vegai humanoidok ősrendszeréhez és a drakonoid invázióhoz legközelebb eső humanoid határvidék a Naprendszer. Az Első Orion Háború Első Szakasza közel 27 millió évig húzódott és a orionid humanoidok kétharmada odaveszett benne. A drakonoid és a humanoid ősszektorok közötti háború egyik hadszíntere a Naprendszer és a Föld. Az Első Orion Háború Első Szakaszának a részeként kirobban az Első Sárkányháború a Földön a lemúr és a humanoidokkal szövetséges atlantida sárkányok között a kozmikus ugrások technolgiájával (a "Kijárattal") kapcsolatban. A földi élővilág és a földi drakonoidok katasztrófája, a lemúr drakonoidok első veresége a Földön. A földi drakonoidokat a Naprendszerbe zárják a humanoidok és a gondozó szolgálat. A tengeralatti drakonoid közösségek megmaradnak.) az Orion Háború Második Szakasza (a mai napig) - az annunakik létrehozása humanoid menekültek érkezése a Földre az emberszerűek kifejlődése a Földön Afrika összekapcsolódik Ázsiával - a főemlősök és az agykéreg megjelenése a Földön a Földközi-tenger kiszáradása megjelenik az agyi aszimmetria, az epizódikus elme, autoriter karakter és a hedonikus alkat az emberszabásúaknál a majomemberek (pithecusok) megjelenése Pleisztocén (földtörténeti negyedkor): megnő a forgástengely dőlése - szélsőségesebb klímaváltozások (a jégkorok) kora, egyre gyakoribb és egyre hosszabb jégkorszakokkal, amelyek az egyszerű expanzióból befelé fordítják, intenzívvé teszik, lassítják és bonyolítják az emberiség fejlődését a kelet-afrikai árokrendszer (az afrikai nagy tavak környékének, a "paradicsomkertnek") kialakulása az emberszabású majmok fejlődésének külön szakadása az "édentől" nyugatra előemberek (munkamegosztás) homo habilis (Alsó Paleolitikum) - durva kőeszközök, mimetikus elme az annunaki "titánok" érkezése a Földre (a földi drakonoidok túlterhelése és konfliktusa) a Második Sárkányháború a Földön, a lemúrok végső veresége és testfosztása" ("Melkor veresége") (a "szilmarilok", Arda, Adhara, világ-ék visszavétele a "sárkánytól") |
"ARANYKOR" (689 250 - 80 520) - az "édenkert" kora
a plejádián "művész ember" tervezettel ütköző, annunaki "harcias ember" tervezet és a közvetlen "emberfejlesztéseik"
689 250:
329 750: 165 000: 150 000: 80 520: |
az emberiség születése
(harmadik generációs, 1,26 millió év hosszú - a másodiknál ezerszer gyorsabb - hibrid kultúra) homo erectus (Középső Paleolitikum) - tűzhasználat, kőpengék, első elvándorlás Afrikából fügefa (ficus religiosus) - az édenkert elhagyása Anu könnyei az édenből elkóbórlók miatt és az emberiség szétterjedése - az élet vize. A magukat az emberiség teremtőinek tekintő annunaki humanoidok fenyegetésből a földi drakonoidokat (a testfosztástól megkímélt atlantida drakonoidokat) teszik felelőssé az emberiség biztonságáért és neveléséért. a neandervölgyiek vegai elősegítése - homo sapiens (Felső Paleolitikum) neandervölgyi "titánok" plejádián keresztezéssel ("bukott angyalok és földi nők" - titánok és szörnyek) homo sapiens sapines (az első modern ember megjelenése) - "a harcias ember" teremtése (annunakik) emberi ősmágusok (a telosziánok) plejádián segítése - vészreakció az annunaki (zeuszi) "titánölő" szolgák megjelenésére (1. plejádián beavatkozás) (a genetikus tudásfa ajándéka a genetikus életfa ajándéka nélkül) |
"EZÜSTKOR" (80 520 - 12 312) - a természetes vadság és a "bűnbeesés" kora
a "harcias ember" tervezet és fejlesztés áttörése és győzelme
80 520:
52 296: 35 000: 24 072: 12 312: |
izoláló (mnemomikus) ősnyelv és totemisztikus mítoszok születése
az emberiség ébredése - az első hatdimenziós emberi individuumok A neadervölgyi ember eléggé robosztusra sikeredett, de csak lászólag volt alkalmas a harcra, mert valójában egyáltalán nem volt elég harcias, túl szelídre sikerült. A harci erények és képességek fejlesztésére az új és atlétikus homo sapiens sapiens embertípus lett alkalmasabb, amelyik kiirtotta a neandervölgyi embert. a neandervölgyiek és az állat csordák tömeges kiirtása - a harcias ember elterjedése a ROSSZ megjelenése - testvérgyilkosság - a homo sapines sapiens megrontása, megosztása kozmogónikus (világ-eredet) mítoszok a rasszok születése ("Bábel") - a Paleolitikum vége (művészet születése: rajzok, festmények, szobrok) (anyaság- és nő-kultuszok, "holdtárak" születése) antropogónikus (ember-eredet) mítoszok Első Vízözön - az első (túl szelíd és önálló) neandervölgyi ember (az "első Ádám") végső eltörlése a legutóbbi jégkorszak és a Pleisztocén vége, a Holocén kezdete (i.sz. 1896-tól: Antropocén) |
"BRONZKOR" (12 312 - 2 904) - a természetes hatalmi harc és a tudás-bűntudat ébredése
a földönkívüli "istenek" közvetlen jelenléte, de már csak közvetett (organikusabb) és "ritkább" "emberfejlesztése"
12 312:
9 960: 9 564: 7 608: 5 256: 3 500: |
a második (harciasabb, önállótlanabb) ember (a "második Ádám") világa kezdődik
ragozó (poetikus) nyelv és animisztikus mítoszok születése - "naptárak" kezdete, "holdtárak" vége külső adathordozók rendszeres alkalmazása és tudás rögzítés (számolás, nyilvántartás, szabályok) A jégkorszak nem kedvezett az emberiség szaporításának és harcoltatásának. A globális felmelegedés hozta el a bőség, a szaporaság és a térben és időben nagy kiterjedésű, véres és kollektív konfliktusok korát. Eredetileg a homo sapiens sapiens sem elég agresszív, tulajdonképpen emberséges, ha lehet. Manipulált, akár az igazságtalanság árán is hataloméhes hibridekre, részben vagy egészben földönkívüli ("isteni") származású ember-példányokra lett szükség ahhoz, hogy az emberi közösségek eléggé megvaduljanak és öncélúan inváziós fajjá változzanak. Az inváziós példányok beültetése ugyanolyan nehézségekbe ütközött, mint az ismeretek-tanítások beültetése: többnyire kilökődtek az emberi közösségek immunreakciója miatt. Ahogyan a Föld légkörébe sem lehetséges túl meredeken vagy túl laposan belépni a hagyományos módon, mert lepattan vagy porrá ég a belépő, úgy a beültetések sem lehettek túl radikálisak vagy túl enyhék. Időt kellett hagyni, hogy az inváziós példányok kialakítsák a saját szubkultúrájukat, nyelvezetüket és mémjeiket, amivel meghódíthatták a befogadó célközösség kultúráját, nyelvezetét és lelkét. Az organikussá váló fertőzéseknek és a torzulásoknak is saját időigénye volt és nem mehetett egyik pillanatról a másikra. Ráadásul a tervezők és a kivitelezők számára nemhogy gondot nem jelentett az évezredek türelmes kivárása, hanem egyenesen a legtermészetesebb munkatempónak számított, hiszen nekik 1000 földi év csak 1 évnek számít. Mindezenfelül csak a társadalmi változások elágazási-fordulópontjain és csak a kulcsfigurák esetében volt esélyük a tartós-végleges-organikus beilleszkedésre, tehát az időzítések miatt sem haladhattak az átalakítással olyan gyorsan, amilyen gyorsan később önmagukat őrjítették az emberek. A földönkívüli "istenek" ezerszer lassabbak az embernél. A felgyorsított és felgyorsuló emberi fejlődés egyre rövidebb korszakaiba egyre kevésbé, egyre "ritkábban" avatkoznak be a lassabb kultúráik, mert a beavatkozási ritmusuk messze elmarad az emberiség önálló fejlődésének és elfajulásának a tempójától. A rendkívül rövid életű individuális kérésekre és az emberi individuumok számára is követhető kommunikációra szintén nagyon nehezen és az emberiségnél rugalmatlanabbul képesek reagálni vagy inkább sehogyan. Legkönnyebben az olyan emberi kommunikációra képesek reagálni, amit több generáción keresztül viszonylag változatlan formában (pl. vallási kultuszok, imádságok és hagyományos ritusok formájában) fenntart az emberiség. A földönkívüli "istenek" képesek az ember számára felfoghatatlan gyorsasággal cselekedni, különösen a technikai fölényük miatt, de a felfogásuk "lassú". Az emberi történelem fordulatai mögött csak távoli háttérként és a legmélyebb alapokban vannak ott a földönkívüli "istenek", a felbukkanásuk többnyire nem a konkrét történésekhez és kommunikációhoz illeszkedik, hanem egy lassabb változásunkhoz. A földönkívüli "istenek" inkább csak a földönkívüli csoportok iránt elkötelezett és médiumként is befolyásolt, különböző emberi csoportok kötődésén és cselekvésén, illetve a megválogatott technológiák manipulációs átadásán keresztül hatnak közvetlenül és naprakészen. háziasítások, állattenyésztés, politeizmus születése a megosztott istenek (földönkívüliek) konfliktusa - Enki, Prometheusz, Lucifer a kisközösségek beolvasztása, leváltása szegregatív tömegtársadalomra (a köznevelés még érintetlen) közös és koncentrált emberiség-fejlesztés: Atlantisz (földönkívüli konfliktusban megsemmisül) a lemúrok lassan, hosszan, de folyamatosan manipulálják az emberi kultúrát a Kijárat felé (lemúr befolyás: egyiptomi, sumér, indiai, kelta, krétai, kínai - a (vizi) kígyó / (vizi) sárkány tanítása) (szíriuszi "nyúltkoponyájú" befolyás: egyiptomi, szír, kelta, szkíta) Eleinte egyetlen kísérleti közösségre koncentráltak a földönkívüliek (Atlantisz), de az emberi mintaközösség a kíhívó ellenfél és az életvitelszerű invázió nélkül nem harciasodott elég gyorsan, ellenben viszonylag hamar kezdtek egymással versengeni az inváziós példányok. A közös ellenfelek, a közös versenyzés és a hatalmi csapatmunka kényszere és megtanulása nélkül önmaguk ellen fordultak, egymást irtották a közösségben és ez Atalantisz katasztrófájához vezetett. Párhuzamosan több hatalmi centrumot kellett létrehozni és egymással versenyeztetni. Az állandó inváziós nyomás biztosításához nélkülözhetetlen lett a folyamatos és tömeges szaporaság, amit a holocén felmelegedés csak lehetővé tett, de önmagában nem biztosított. A népek értékvilágának és hitéletének (vallásainak) a középpontjába a "szaporodást és a sokasodást" kellett állítani és a mezőgazdasági-technológiai forradalommal kellett garantálni a túlnépesedésekhez és az inváziókhoz szükséges forrást. Bevezették, majd leállították a születésszabályozást (eleinte az inváziós példányok utódainak javára szelektálták a következő generációkat, majd tiltották a születéskorlátozást). A Föld középpontjának számító - a legnagyobb szárazulatok központi kereszteződésében álló - "termékeny félhold" neolit magaskultúrái végül megoldották ezeket a problémákat. Az egymást támogató és az emberséges embereket kiirtó, inváziós emberpéldányok arisztokráciái és dinasztiái az összes erős társadalmat átfogó és a jövő generációira is kiterjedő lélekölő nevelésben végelegesítették a hatalmukat. Az intézményesített hatalmi harc a vaskor elejére véglegessé vált. Az azóta eltelt és földönkívüli léptékben számolt 5 évben maxmálisan felgyorsultak az események és a stabil hatalmi harcnak alárendelt emberiség társadalmai és kultúrái egymás után - és egyelőre önmegsemmisítés nélkül - fejlesztik ki az egyre hatékonyabb hatalmi és harci eszközöket. Az emberiség tudomány, művészete, gazdálkodása, műveltsége és szórakozása lényegében semmi másról nem szól, mint az erőfölény dicsőségéről, a harciasság értékéről és az élet értelmévé lett invázióról és a hatalmi harcról. A földönkívüliek még nem rejtik magukat az emberek elől, de már nem direkt irányítják az embereket, hanem nemesítéssel és sugalmazással fedeztetik fel a hatalom titkait az emberekkel - a "harcias ember" tervezet kizárólagos uralma: a klasszikus, alfa Tenyésztési Terv. mezolitikum, csendes mezőgazdasági, közlekedési és kereskedelmi forradalom (egyetemesség és testvériség tanulása) fazekasság (agyagedények készítése), szántalp, kémia gabona, réz, bronz, vas első helyszíne: "Szíria" (Szíriusz pártfogásában álló terület) = bika birodalom monoteizmus (a földönkívüliek szövetségének és együttműködésének vége) "Egy Gyűrű" (véráldozat kultuszok - kőkörök, kőutcák, földhalmok, sziklasírok, kurgánok kialakítása) erődvárosok és (égből hullott fémből) fémfegyverek (és "istenek fegyverzetei") megjelenése neolitikum - a tudás-monopólium (Taurus/Bika birodalom) elleni tudás-lopás ("bikaölés") kezdetei "Első Gyűrűháború" - emberfeletti hatalmak összecsapása a Födön, az emberek korában a lemúr befolyás és a vegai befolyás (a 2. generációs "istenek") összecsapása az emberiségért az annunaki befolyás szerzi meg a monoteizmust (a 3. generációs "istenek" felemelkedése) kerék a lemúr kezdeményezésel felállított "Két Torony" hamis alternatívája (az ember-fegyver előállítását gyorsító hatalmi harc oszlopai és "malomkövei") "Szauron"/KELET/Eurázsia/Eru - kitermelő/tenyésztő ALFA hatalom, erőszakkal uralkodik a hatalomért "Szarumán"/NYUGAT/Óceánia/Meru - kereskedő/tudós BÉTA hatalom, erőszakkal lázad a hatalomért "Második Gyűrűháború" - az "emberfeletti" lények (és a "gyűrűik") távozásával ér véget az istenek utolsó (részben közvetett és emberekkel is vívott) háborúja a Földön ("Mahabharata") az "Egy Gyűrű" vége: az emberiség feletti kizárlagos befolyás átmeneti feladása, patthelyzet a drakonoid és a humanoid befolyás elrejtőzik a felszín alá az emberiség elől drakonoidok a tengerek mélyére, a humanoidok és a telosziánok a Föld mélyébe költöznek Az elrejtőzött "egy isten" (a földönkívüli gazda) ábrázolásának megtiltása, amit kizárólag az ó-egyiptomi, a zsidó és az iszlám (sivatagi) kultúrák tartanak be. A földönkívüli "istenek" látszólagos távozásának az oka, hogy az emberi változások üteme elérte az emberi generációk váltakozásából következő és jellemzően maximális sebességet, amit a földönkívüliek már nem képesek közvetlenül irányítani. A földönkívüli "istenek" közvetlen, de "lassú" jelenléte már csak lassította és visszatartotta volna a nehezen felgyorsított emberiség változásait. |
"VASKOR" (i.e. 2 904 - ......... ) - az önállóan is elgonoszuló ember végleges elidegenedésének kora
a szíriuszi-annunaki-szürke "harcias ember" és a plejádián-atlantida "művész ember" tervezetek nyílt összeütközése
a földönkívüli "istenek" nélküli emberiség kora
2 904:
552: i.e. 356:
i.sz. 36: 69: 232: 325: 1 118:
1 291: 1 314: 1 315: 1 408: 1 508: 1 492 - 1 520: 1 555: 1 561: 1 600 / 1 602: 1 603: 1 604: 1 607: 1 608: 1 609: 1 614: 1 621: 1 642: 1 648: 1 694: 1 697: 1 707: 1 730: 1 776: 1 789: |
Az ALFA-terv
Kitenyésztett (kiválasztott) emberek egy elitje átveszi és önállóan folytatja az egymással szövetkező "szürkék", "szíriusziak" és "annunakik" tenyésztési programját, ami az emberiség nemesítésére és fegyverré ("kijárattá") fejlesztésére irányul. Ez az első, eredeti, klasszikus és emberi projekt. Ez a tervezet a kiválasztott tenyészetek ("törzsek", "nemességek", "kiválóságok", "uralkodóházak") vérvonalának a védelmezésére, a javítására és az elterjesztésére törekszik. Bár a projekt látványosan, egyéni és kollektív kudarcokhoz vezetető módon alábecsüli a kultúra és a nevelés jelentőségét a származáshoz képest, a tervezet földi és földönkívüli gazdái ezután évezredekig kitartanak amellett az elképzelésük mellett, hogy az emberi lényből - pusztán a származása szerint - egy minden korábbinál gyorsabb és érzékenyebb (új generációs) fegyvert hozzanak létre az orionid humanoidokat fenyegető invázív kultúrákkal szemben. - kb. 5000 éves (az ókori államok születésétől kezdve) - a tenyésztő „szürkék” kezdeményezésére - az emberiség „kiválasztott”, mesterségesen agresszív („megszállott”, „szent őrült”, „ihletett”) hibridjeinek öntenyésző és világuralmi „összeesküvése”, a militáns kaszttársadalom eltanulásával öntudatlanul hivalkodó emberiség „erkölcstenyésztése” - egy arisztokrácia vérvonal nemesítő, harcos-tenyésztő, fajvédő-eugenikus, konzervatív-fasiszta világkasztja A BÉTA-terv
Azok a földönkívüliek (pl. a plejádiánok és a földi drakonoidok) és emberi szövetségeseik, akik az ALFA-terv mögött az elvakult és önállótlan harciasság erőltetését, vagyis az emberiség megroppantását és elvesztegetését látták, létrehozták "AZ" alternatíva és "A" lázadás klasszikus projektjét (a BÉTA-tervet), ami már egy önfejlesztő és autonóm lény kialakítására irányult. Ez a tervezet állítja a jövő-alakítás a középpontjába a szabadságot és a nevelést (a tudást és pl. a "védákat", a "filozófiát", a "gnózist") és ez a titkos hagyomány segíti pl. a legnagyobb ókori bölcselők felnevelését és munkáját Kelettől Nyugatig. Ez a hagyomány pozitívan gondolkodik az olyan kultúrhősökről és segítőkről, mint pl. Prométheusz, Lucifer, a kínai sárkány vagy a közép-amerikai tollaskígyó. Az ALFA-tervezet természetesen áruló gonosznak bélyegezte meg ezt a BÉTA-tervezetet - kb. 2500 éves (az ókori felvilágosodás és a titkos társaságok utópiáitól kezdve) - a tanító „plejádiánok” kezdeményezésére a népművelő világbéke világállama - az ALFA-projekt által kb. 1600 éve eltorzítva és felhasználva - egy technokrácia tudomány-fejlesztő, tudós-gyártó, eugenikus-kibernetikus, szocialista-kommunista világkasztja A BÉTA-terv második nagy kibontakozása a (platóni-arisztotelészi-nagy-sándori) hellenizmusban. Az ALFA és a BÉTA tervek összecsapása az "evangélium" tartalma körül. János jelenései az ALFA-terv (a történelem) "védelmében" A BÉTA-terv harmadik nagy kibontakozása a gnoszticizmusban és a manicheizmusban. Az ALFA-tervezet nagy áttörése a Római Birodalomban a Nagy Konstantin által gyarmatosított kereszténység terjesztésével. Az európai Nyugaton, az ázsiai tömegbirodalmak perifériáján és a hajózható vizek komplex infrastuktúrája köré szerveződő helyszínek középpontjában emelkedik ki a zűrzavarból az első és máig működő (vérvonal- és fajvédő) világuralmi és exopolitikai központ: Róma (Vatikán). A hatalom eszközévé gyúrt és a Bibliával megbilincselt (ekkor már 300 éves) kereszténység nevében támadnak rá a gnosztikus hagyományra és feltalálják ellene az "eretnekség" bűnét. A továbbra is titkos ALFA-terv ismét egyeduralkodó pozícióba kerül Nyugaton és ekkor szorul egy évezredes (nem önkéntes, de megjósolt) illegalitásba ("leláncoltságba") a BÉTA-terv (az első századok kopt kereszténységétől és a manicheizmustól, a bogumilokon, a Camelot-projekten és a katharokon (albigenseken) át a huszitákig, a templomosokig, majd a protestantizmusig, a rózsakeresztesekig és a szabadkőművesekig). De csak Nyugaton lett illegális a BÉTA-terv, mert Keleten robbanásszerű virágzásnak indulnak az eredetileg a BÉTA-tervezethez igazodó (azt később megtagadó) mohamedán vallás, a viszonylag rövid életű, de erőteljes manicheizmus és a Távol-Keletig terjeszkedő buddhizmus. A mohamedán hódítással és kultúrával a BÉTA-terv tér vissza Nyugaton is. Az ALFA-terv gazdái nyílt titokként kezelik ezt a kihívást és a demográfiai, gazdasági stb. problémákra is megoldást kereső keresztesháborúkban ismét az - "inkvizíciót" (1197-1833) is feltaláló - ALFA-terv próbál megsemmisítő csapást mérni a "lázadókra". Az "Új Jeruzsálem" vita a modern hidegháború ideológiai összecsapásához hasonlóan az egész emberiség kozmikus jövőjéről és uralkodó víziójáról is szólt. De ebben a vallásháborúban (a keresztesháborúban) mindkét vallás (a kereszténység és az iszlám) végérvényesen meghasad és kifejleszti a maga ALFA és BÉTA verzióit. Az eretnek-templomos-ciszterci (intellektuális, műveltségi és kolostori, racionális, de nem a remetés és misztikus) BÉTA-terv tartósan megerősödik és az áttörés közelébe jut a nyugati kereszténységben, míg az ALFA tervezet a szunnitákkal szembeforduló (és a mohamedi vérvonalat hangsúlyozó) siíta felekezetben találja meg a helyét az iszlámban (és az új remetés-szenvedély rendekben - pl. pálosoknál, ferenceseknél és a nem templomos lovagrendekben -, a nyugaton megindult kolostori rendszerben).
A templomosok intelligens háború-szervezésének a sikere ("valódi" kincsük és örökségük: bankházuk és flottájuk) a robotizálásig hatóan eldöntötte az ALFA és a BÉTA tervezetek vitáját a tömeghadseregek, a tömegtermelés, a kapitalizmus és a globális expanzió javára. Hiába fejezték le az "alfák" a templomosokat, utánuk marad a világ első köztársasága (Svájc), a reneszánsz, a protestantizmus, a racionalizmus, a felvilágosodás és a közoktatással emelt tömegtársadalom és a tényleges világuralom lehetősége. Az ALFA-tervezet elleni nyílt lázadás és a két világuralmi elképzelés erőszakos és tömeges összecsapása Svájc megalapításával (1291) és a templomos lovagrend betiltásával (1314) kezdődött meg, majd az angol és a francia forradalomban jutottak kompromiszumra az ALFA-projekt és a BÉTA-projekt kaszttársadalmai (azaz a "rendi", erősen hiararchizált - újabban "korporatív" - társadalom és a technokrata-tervgazdálkodó és expanzív társadalom között).
A Templomos Lovagrend megkezdi a BÉTA-terv kitörését az ezeréves illegalitásból.
Svájc (a világ első köztársasága) "béta" létrehozása, katonai, mérnöki, pénzügyi tanácsadókkal. A Templomos Lovagrend vége és látszólag megbuktatott BÉTA-terv kettészakadása: (1): radikális ág - (a Svájc-erődbe és a bajor illuminátusokba átalakuló) templomos bankház [a megelőzött tömegfolymatok vezérelt kasztrendszerének technokrata-tervezete] "Birodalom" vs. "I. Alapítvány" a "radikális" BÉTA-terv kompromisszum-keresése és kompromisszuma az ALFA-tervhez a BÉTA-terv földönkívüli támogatói kiválnak ebből az eredeti BÉTA-tervből az ALFA-terv földönkívüli támogatói kezdik részlegesen segíteni a másik BÉTA-ág ellen (2): liberális ág - (a kalóz államokba és a skót szabadkőművességbe átalakuló) templomos flotta [a megengedett tömegflow spontán kasztrendszerének "középosztályos"-tervezete] "II. Alapítvány" a BÉTA-terv földönkívüli támogatói elősegítik ennek az új BÉTA-tervnek a kibontakozását Svájc győz az ALFA-tervezet ellen (a radikális BÉTA-terv és az ALFA-terv első kompromisszuma) BÉTA-liberális-expanziós-flotta tervezet (tengeri, drakonoid támogatással) Grönland és Újfundland viking "bekapcsolása", skót és Guernsey kalózok, 100 éves háború (brit ág) Cseng Ho flottája és expedíciói (1405-1433-1435) - Piri reisz (1513) - Kolombusz (1492) ALFA-BÉTA háborúk (100 éves, német-római, huszita, Habsburgok, "rózsák", spanyol inkvizíció) BÉTA-radikális-bankház tervezet (szárazföldi, szíriuszi besegítéssel) (kontinentális ág) Antwerpen (Nyugat Kikötője) és a holland flotta-expanziós ág fénykora, Amerika felfedezése Luther rózsakereszt (1517), Zwingli (1520), Kálvin (1536) Nostradamus próféciák megjelenése az ALFA-terv (a történelem) "védelmében" UFO légiharc Nürnbergnél (H.W. Glazer) Angol Kelet-indiai Társaság / Holland Kelet-indiai Társaság Tokugawák Japánban, Stuartok Angliában döntő ALFA visszaszorulás és a teljes BÉTA áttörés és expanzió kezdete rózsakeresztes testvériség újjászervezése (CRC), Jamestown alapítása Amerikában jezsuita társadalmi kísérlet Paraguayban, Protestáns Unió Mórok kiűzése Spanyolországból, Katolikus Liga New York holland alapítása Amerikában Mayflower érkezése Amerikába "Újkor" kezdete, angol polgári forradalom "vesztfáliai vallásbéke" (Svájc és Hollandia függetlenségének elfogadása) narancs = sárga/arany ALFA (konzervatív-tenyésztő) és vörös BÉTA (szocialista-technokrata) együttműködés a kék GAMMA (liberális-pragmatikus) tervezet ellen abszolútizmus szervezés racionalizálással, felvilágosodással Angol Bank Toland: Liberalizmus Nagy Britannia (Skócia és Anglia egy holland uralkodóház alatt) amerikai szabadkőműves páholy (B. Franklin, G. Washington) - angol szabadkőműves tiszt engedi tovább Paul Rivier futárt értesíteni az amerikai felkelőket az angol partraszállásról szabadkőműves alkotmány Amerikának (Th. Jefferson) 7 évig épül a szabadkőműves főváros (I. Alapítvány) - Capitolium, Fehér Ház, Legfelsőbb Bíróság A GAMMA-terv
A francia forradalom nemcsak az évszázadokig tartós BÉTA áttörést stabilizálja, hanem a BÉTA-tervezet gyökeréig hatoló és a mai napig fennálló hasadást is. A rózsakeresztes-illuminátus-jakobinus (német-francia) szál és a szabadkőműves-liberális (holland-angolszász) vonulatok legalább annyira élesen elhatárolódnak egymástól, mint az ALFA-tervezettől. Kettészakad a szabadkőműves hagyomány (francia vs. skót), az amerika-projekt ("új világrend" vs. "vadnyugati anarchia") és elágazik egymástól az emberiség kultúrális felemelésének jellemzően tekintélyuralmi (jakobinus-diktatórikus) és jellemzően joguralmi (liberális-szabadversenyes) útja. Mivel az erdeti BÉTA (prométheuszi-gnosztikus) hagyományban - az ALFA elitizmushoz hasonlóan - a központilag támogatott tudás értéke megelőzte az önállósítás, a hatalommegosztás és a felszabadítás értékét, azért a liberális gondolat (a hatalommegosztásra és a spontaneitásra koncentráló liberális világurami terv és exopolitika) tekinthető a legújabb leágazásnak (a "GAMMA-tervezetnek"). A GAMMA-terv modernitásával együtt alakult ki az egyeduralkodó és máig jellemző (egyszerre titkos és nyilvános) világmegváltó-világuralmi-realista-pragmatikus-machiavellista tervezetek minden központja (ALFA-fasiszta-kasztosító-tenyésztő-konzervatív, BÉTA-technokrata-szocialista-tervező-Új Világrend, GAMMA-liberális-hatalommegosztó-farkastörvényes- "dszungelkönyves"-spontán versenyes), amelyek "háromszöge" egyfajta "kő-papír-olló" játékban alakítják a beavatkozó földönkívüliek döntő többségének is maximálisan megfelelő, Nyugatról kibontakozó és törékeny egyensúlyban ingadozó, elfajult hatalami harcot, a politikai realizmus és a machiavellizmus militarizmusát és világpolitikai rendszerét. A GAMMA-terv: - kb. 700 éves (a középkori polgárosodási és köztársasági mozgalmaktól kezdve) - a felszabadító „plejádiánok kezdeményezésére az individuális önfejlesztés világszabadsága - az eltorzított és felhasznált BÉTA-projekt által kb. 150 éve eltorzítva és felhasználva - egy kriminokrácia farkastörvényes, relativista-szabadságharcos, szociáldarwinista, liberális-anarchista világkáosza A GAMMA-tervezet leválását az addig osztatlan BÉTA-tervezetet megoszlása és a korábbi tervezetektől elpártoló plejádián földönkívüliek és földi drakonoidok átállása alapozta meg. Az ALFA és a BÉTA tervezetek tekintélyuralmi-tervezéses szövetsége a joguralmi-spontán-versenyes GAMMA-terv ellen harcol egészen a huszadik század '60-as éveiig, amikor az erőszak- és a tekintélyelvűség alapján összefognak az érzelmi intelligenciára is érzékeny, holisztikus racionalizmus PSZÍ-terve ellen. Ezt a modern politikai háromszöget igyekszik megszilárdítani egy földalatti szuperhatalom a jövőből, amelyik a saját múltjában, a jelenben próbálja bebiztosítani a hozzá vezető történelmet az időutaztatott biorobotok és az átadott "próféciák" a manipulációival. Ez a földalatti (eurázsiai) "világuralom" lényegében az ALFA-tervet támogatja, de a szükséges mértékben tűri a szövetségessé let BÉTA és GAMMA közreműködést. A három tervezet következetes kavarodása Mindenképpen meg kell említeni a neokonzervativizmusba (a Nyugatnak és a Keletnek, főként a Vatikánnak és Moszkvának már a huszadik század elején eltervezett, de csak bukdácsoló szövetségébe) torkolló ALFA megújulást, amit a malachiási, a nostradamusi és más kevésbé ismert, de nem kevésbé fontos jóslatok átadásával segítettek az ALFA-terv támogatói. (A nostradamusi jóslatok közvetlen és legfőbb célja (az időzítésével együtt) az volt, hogy megelőzze-megakadályozza a francia-török összefogást a német-római központ és a Nyugat expanzív fejlődésének a megroppantása ellen. A tanácsot megfogadták, és a jóslatok úgy működtek, hogy lényegében elkerülték őket, vagyis a francia vérvonal nem fogott össze a portával, hanem rátámadt a hugenottákra és voltaképen ezzel maradt az ALFÁK mellett.) A szent vérvonalat védelmező (és a bűnös rációval szemben a szent szenvedélyre fogadó) ALFA-megújulás ezután a máriás-kultuszból próbálja kiépíteni egy korszerűbb vízióját és szövetségi rendszerét. Megszervezték a siíta-katolikus összefogást előkészítő fatimai csodát (és annak jóslatait), valamint a vatikáni önkényuralom szenvedély-hatalmát újjászervező Opus Deit. Szoros (és ezoterikus) együttműködést alakítottak ki a spanyol és az olasz fasizmussal, a nácizmussal és gyakorlatilag minden jelentősebb szélsőjobboldali szervezettel, illetve a globálisan szervezett alvilág előkelősködő elitjével is. A földönkívüli látogatók nyilvánosan érzékelhető tevékenységének zöme a globálisan domináns angolszász országokban koncentrálódik, tehát BÉTA-tervezet központjának otthont adó amerikát és a GAMMA-tervezet elvileg nem is létező központjának otthont adó Dél-Angliát érinti. A vatikáni-moszkvai szövetség ALFA exopolitikája nem merül ki az "isteni származás" (földönkívüli) vérvonalának az újraélesztésében és nem merül mi abban a hűséges várakozásban, amit a történelem urainak (egy a jövőből visszasegítő és a sajátjának hitt, földalatti szuperhatalomnak és a földönkívüli gazdának (pl. az annunakiknak) a visszatérésével-kiszolgálásával kapcsolatban ápol, hanem egy a "földönkívüliek" ellen szervezett és látszólagos gyűlöletszövetséggel és háborúval igyekeznek stabilizálni a hatalom koncentrálását és a világuralmi rendszerüket. Világpolitikailag a legszigorúbb fajvédelem és "eugenika" mellett állnak, ezért más szempontból sincs az ellenükre a társadalmakat időről-időre "levizsgáztató" és "megtisztító" háború és népritkítás. Ugyanakkor törekednek a méltónak mutatkozott és érvényes hadsereg-szolgasereg iránti "méltányos" gondoskodásra és a haszontalan nyomorúság felszámolására. A BÉTA exopolitika egy racionális és központi tervezés, irányítás és fejlesztésnek alávetett (technokrata) világkasztban (az NWO-ban) és a földönkívüliektől való maximális függetlenségben gondolkodik. Elkerülhetetlennek tartják a globális rendszereket túlterhelő népesedés átgondolt szabályozását, ezért egy népirtással akarják kezelhető méretűvé visszaállítani az emberiség populációját és be akarják vezetni a minden individuum minden pillanatára és történésére kiterjedő társadalmi-tervezési kontrollt. A GAMMA exopolitika megalapozottan optimista a földönkívüliekkel tervezett együttműködéssel kapcsolatban, de propaganda céllal hazudik és letagadja a közveszélyes földönkívüliek puszta lehetőségét is. Ez a GAMMA-terv az önfejlesztés és folyamatos-könyörtelen társadalmi versengés hajtóerejében és a háttérből közreható fejlődési törvényekben, trendekben és a tömegfolyamatok automatizmusában bízik világpolitikailag, és elvileg kizártnak tartja, hogy a játék és a verseny "sportjának" és az élményeknek a jelenénél fontosabb lehetne bármi.
A Földhöz látogató földönkívüliek döntő többsége nem avatkozik az emberiség életébe és igyekszik észrevétlen maradni. A földönkívüliek Földnél szolgáló automatái automatikusan "lopakodó" üzemmódban teszik a dolgukat. Az emberiséget tenyésztő-nemesítő és az emberiség életébe beavatkozó földönkívüli "istenek" a felgyorsult emberiség korában már majdnem kizárólag a háttérből gyakorolnak hatást a történelemre, elsősorban sugalmazásokkal és az emberi médiumokon keresztül.
|