Az intelligens földi humanoidokat természetesen izgatja a kozmikus magány valósága vagy látszata. Egyedül lakja az emberiség az Univerzumot? Hol vannak a többiek? Azok számára, akik a Drake-formuláról és a többek között abból is következő Fermi-paradoxonról is hallottak, még zavaróbb, hogy miért 100% nem észlelhető egy nem 100% valószínűtlen esemény.
Nem először említjük a Drake-formula és a földönkívüliek valószínűsítésének a problematikusságát. Az emberiség emberközpontú-embermértékű várakozása gátolhatja az emberi megfigyelőt a földönkívüli kultúrák és nyomaik felismerésében, de nem gátolhatja az idegen emberi kultúrák valószínűsítésében.
Nem az a legfőbb gond, hogy az emberiségnek halvány sejtése sincs az intelligens kultúrák valódi létfeltételeiről, főleg a saját különös létfeltételeiről, hanem az elfajult-elidegenült erőfeszítés meglepő, amivel közvetve vagy közvetlenül kerülni igyekeznek a kozmikus-holisztikus nézőpont szükségességét (pl. maga a Future of Humanity Institute). Nem túl progresszív politika a nyilvánvalóan ismeretlent elfüggönyözni azzal a "tudományos következtetéssel", hogy "nincs itt semmi látnivaló".
A dobókocka hatos dobásának nincs olyan magas, 47% esélye mint a földönkívülieknek. A Future of Humanity Institute szerint egy globális járványnak tízezerszer, egy globális atomháborúnak ötszázszor kisebb az esélye, mint a földönkívüli intelligenciának. Tízezerszer valószínűbb a Tejútrendszerben egy földönkívüli kultúra, mint egy négylevelű lóhere egy kisebb kaszálón. Miért nem lelik még a nyomát sem a világűrt kémlelők? Valószínűleg azért, mert az észlelést nem a véletlen valószínűség határozza meg, hanem egy garantált (100%-os és szándékos) akadályozás.
- antropocentrikus elvárás vakfoltja (ember számára felismerhetetlen kultúra és kapcsolat szűrője)
- a kulturális fejlődés akkumulatív-exponenciális egy viszonylag rövid kapcsolatfelvételi "ablakkal": hosszú-lassú fejletlenség-kibontakozás után egy rövid-gyors fejlettség-beteljesülés, közöttük a szintén rövid, de viharos változás átmenetével, amikor technikailag már fejlett, de erkölcsileg még eléggé fejletlen egy elkerülhető kapcsolatfelvétel merészeléséhez
- a kulturális fejlődés extenzív (utazós, kapcsolatfelvevős) szakaszát leváltja az intenzív (elzárkózó) szakasz
- a kapcsolatfelvétel egy kölcsönös megváltoztatás, felelősség és elköteleződés, és közösség, ami önmagában nem ajánlott, ha elkerülhető
- a kapcsolatfelvétel valószínűleg aszimmetrikus, önállótlanságot és elfajulást okoz, káros
- a kapcsolatfelvétel sok, garantált kockázattal jár, de csak néhány és bizonytalan előnnyel
- a tárgyilagos megismerés előnyeihez nem szükséges (ellenkezőleg, tiltott) a kapcsolatfelvétel
Összefoglalva: a kultúrák túlnyomó többsége nem képes vagy nem akar kapcsolatba lépni más kultúrákkal. A kultúrák kisebbsége csupán egyoldalú, rejtett megfigyelésre és segítségre törekszik. Kölcsönösen barátságos, gondos és biztonságos szabály a kapcsolatkerülés és be nem avatkozás, különösen a nem egyenlő és nem hasonlóan fejlett kultúrák között (ami már önmagában ritkán egyértelmű). A kultúráknak csak egy elenyésző kisebbsége képes és akar aszimmetrikus kapcsolatra lépni, mert nagyon ritka, hogy elfajult, önző, agresszív és parazita módon akarjanak felhasználni-gyarmatosítani egy idegen kultúrát. A gyarmatosítás egy rövidlátó, "illegális" és közveszélyes magatartás. Formálisan, különösen védettek a gyarmatosító élősködőktől-ragadozóktól a mesterséges, projekt világok fejletlen bennszülöttei. A földi emberiséggel, mint részben mesterséges és kísérleti populációval, különösen tilos kapcsolatba lépni. Ezt csak elfajult vagy gyermeteg kultúrák merészelik.
Az emberiség globális nyilvánossága azért tagadja a földönkívüliek létezését, földi jelenlétét és a kapcsolatukat az emberiséggel, mert
- a globális nyilvánosságot és az érvényes "igazságot" éppen a titkoló főhatalom határozza meg
- az érintett földönkívüliek is titkolják, éppen mert több vagy kevesebb rosszat akarnak
(mert rosszak vagy bűntudatuk van) - a leleplezni próbáló emberek szemlélete fejletlenebb és műveletlenebb a hataloménál
- a legbölcsebbek nem avatkoznak be közvetlenül és meghatározóan (a közvetett és katalizáló jellegű beavatkozásuk pedig nem hat az elfajult emberiség és földönkívüliek többségére, csak a kivételekre és csak részlegesen)