Az érdekes jelenségről az évszázadok során fennmaradt beszámolók azonban többnyire anekdotikus formában élnek tovább. Egészen 1966-ig, amikor a következő eseményről már hivatalos és alapos rendőrségi jegyzőkönyv is készül: az ausztráliai Tully település közelében egy farmer furcsa zúgásra lesz figyelmes, amely még a saját traktorának zakatolását is felülmúlja, amin ülve éppen dolgozik. Amikor a zaj forrását keresve körülnéz, egy 'repülő csészealjat' vesz észre, amint az éppen a nem messze lévő mocsárból felemelkedik és elrepül. Utánaered, hogy megtalálja azt a helyet, ahol nagyjából szem elől vesztette a mocsár felett, és ott a vízfelületen úszva egy hatalmas, nádból rendkívül alaposan összefont fészek-szerű képződményt talál, ami állítólag 10 ember súlya alatt sem süllyed el.
Az előadásában Andrews azzal érvel, hogy a hatalom annyira eltorzítja az igazságot az élet minden területén, hogy már az emberiség életben maradása a tét és hogy a körök kulcsfontosságúak lehetnek egy újfajta tudatosság kibontakoztatásához, amely a szeretet, az őszinteség, az együttműködés és az együttérzés emberi értékeire kell, hogy épüljenek. Az állása és a 'hazája' ment rá az igazság keresését szem előtt tartó kutatói kitartására Az előadásának hitelességét elsősorban a szakmai alapossága és felkészültsége, és nem utolsósorban a személyisége és a hozzáállása (kitartása, lelkesedése, elhivatottsága, hite, szeretetteljessége) adja.
Természetesen más országokban is folynak kutatások és születnek publikációk, az Andrews-előadás azonban elegendő hitelességgel foglalja össze a jelenséggel kapcsolatos eddigi eredményeket és problémákat.
Még 1974-ben a SETI-program (Search for ExtraTerrestrial Intelligence) keretében a Puerto Rico-i Arecibo Csillagvizsgáló rádióteleszkópjának segítségével kilőttek a világűrbe egy olyan, binárisan kódolt üzenetet, amely életjel és egyben egy rövid tájékoztatás akart lenni az emberiség létezéséről és arról, hogy kik és hol vagyunk (baloldali kép). A ‘válasz’ (amint az utólag kiderült) második része (jobboldali kép) a dél-angliai Chilbolton csillagászati obszervatórium melletti szántóföldön, 2001 augusztusában jelent meg, egy közvetlenül mellette lévő és leginkább a számítógépes nyomdászatban ismert ‘screen’-technikához hasonlatos arckép kíséretében (harmadik és negyedik kép).
sok a fájdalom, de van még idő,
ellenezzük a megtévesztést,
átküldés vége
Talán éppen azért megosztott még az ‘UFO-s körökben’ is Colin Andrews megítélése, mert a publikációiban és az előadásaiban nem tesz közvetlen hitet a földönkívüliek mellett, csak a puszta tényekből indul ki és nem akar feltételezésekbe bocsátkozni. A fent ismertetett előadásában csak a saját kutatási eredményeiről számol be, bár a történeti hitelesség szempontjából nyilvánvalóan megemlíthette volna a Chilbolton-i üzeneteket, hiszen ezek mindegyike a gabonakör-jelenség fontos mérföldköve, akárki is készítette őket.
Az viszont összehasonlíthatatlanul nagyobb probléma, hogy még az UFO-hívők, az ezoterikusok és a paranormális jelenségekkel foglalkozó szakértők is tömegesen szemet hunynak a nyilvánvaló és sokkal sürgetőbb társadalmi problémák felett. A maga módján talán éppen ezekre akarja visszaterelni mindannyiunk figyelmét Andrews.
A gabonakörök eredetét mind a mai napig senkinek sem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. Mindezzel együtt Andrews következtetései és egyáltalán: a ‘hivatalos’ tudomány kutatásaitól kezdve a gabonakörökön keresztül egészen a földönkívüli intelligencia és a paranormális jelenségek kutatásáig az azok mögött meghúzódó emberi kíváncsiság mutatja számunkra az igazi kérdéseket, amikre már saját magunknak és elsősorban önmagunkban kell keresnünk a válaszokat, hogy aztán az összes többi kérdésünket jól tehessük fel.
Milyen irányba tart az emberiség?
Mi az igazi probléma?
Mi az, amit keresünk?
A valóságunkat mi teremtjük, nem független tőlünk.
A kérdéseink és a problémáink a szemléletünktől függenek.
A megoldások a szemléletünkből fakadó hozzáállásunkon múlnak.