A földönkívüliek földközeli tevékenysége némileg megélénkült és egyre kiterjedtebb, legfőképpen az emberiség öntudatlanul is egyre feltűnőbb transzdimenzionális, energetikai, informatikai és kozmikus tevékenységének és az általa kiváltott, földönkívüli érdeklődésnek köszönhetően. A földönkívüliek földközeli-földi tevékenységének a megélénkülése olyan magasabb szintet ért el és olyan mértékben növekszik, hogy gyakorlatilag takargathatatlanná vált, nem mellesleg amiatt, hogy a hétköznapi adatrögzítő és adatmegosztó eszközeink és szokásaink viharos fejlődése is egyre kevésbé teszi lehetségessé a takargatást. Több mint egy évtizede - nagyjából jövőre lesz huszonöt éve -, hogy az emberiség vezető elitjei a legmagasabb szintről utasítottak a "kiszivárogatásra" és ez a "csepegtetést" egyre hivatalosabb formát öltött az elmúlt évek alatt. Ma már pl. maga a NASA teszi elérhetővé komment nélkül, "szótlanul" a földkörüli, holdi, napkörüli vagy a marsi idegen tevékenység "mellbevágó", fényképes-filmes bizonyítékait, többnyire valós időben, online-cenzúrázatlanul, továbbá a legmagasabb és legkülönbözőbb politikai és katonai vezetők és nemzetközi szervezetek állítják világszerte szemrebbenés nélkül a földönkívüli kultúrák jelenlétét (mindeddig a bizonyítékok elhúzódó sajtókampánya és a tényleges "bemutatkoztatás" megrendezése nélkül, de legalább egy, a sajtótörténet legnagyobb, nemzetközi sajtótájékoztatója, egy hivatalos-nyilvános (USA) képviselői bizonyítás-meghallgatás után és a vonatkozó titkosítások nagy részének a feloldása után, amely utóbbiak közül talán a NASA retusált-archívált Apolló-küldetés felvételei okozták a legnagyobb megrázkódtatást). A titkolódzás mostanra kontraproduktív lett, megosztja az eliteket, súlyos visszaéléseket segít elő az uralkodó körökön belül, továbbá kompromittáló titkolódzással szennyezi a felelős hozzáállást, mert az időszerűvé lett, erkölcsi (vallási-diplomáciai-politikai-jogi) és technológiai (környezetvédelmi-energetikai) előrelépéseket is gátolja.
Miért jött el az ideje ennek a "bemutatkoztatási" procedúrának éppen most? Mert éppen mostanra lett elkerülhetetlenül szükséges és elégségesen lehetséges a kivitelezése. Ha bármely felelős jószándék azt akarja, hogy ez a hír-élmény / esemény összekösse az emberiség közösségét és ne fokozza az egyébként is jellemző, spontán önmegosztásunkat, akkor a földönkívülieknek egyszerre kell megszólítaniuk az egész emberiséget, mégpedig egyidejűleg, valós időben és globálisan, a jelentős hatalmi közvetítettségek, áttételek és torzítások nélkül. Ennek érdekében már évekkel ezelőtt létrehoztuk a nemzetközi "fogadóbizottságot" az ENSZ-ben és több-kevesebb sikerrel elárasztottuk az emberiséget a mobiltelefonos-internetes világkommunikációval, különös tekintettel az idősebb és merevebb generációk "bénázása" alól kiszabadított, fiatalabb emberiségre. Nagyjából tíz év alatt elkészült a bizottság, a hangosítás és egybegyűlt a közönség. Ez igen rövid idő, főleg ha összehasonlítjuk a sumákolás évezredeivel vagy azzal, hogy a nálunk jellemzően sokkal idősebb, földönkívüli kultúrák fejlődési ciklusa jellemzően ezerszer lassabb. Nagyjából éppen mostanra alakult ki az első és vitathatatlanul jó eséllyel működő - a tömegkommunikációs szenzáció-kultúránk edzőmérkőzéseinek köszönhetően nagyobb megdöbbenés nélkül túlélhető és csak a komolytalan poénkodások által fenyegetett - "találkozás".
Mit kapunk? Mit bírunk?
Ha kibújunk a világtojásunkból és ha legalább szemléletileg képesek vagyunk eltávolodni egy kicsit a planetáris bölcsőnktől, azonnal belátjuk, hogy a jövőnk csak az univerzum jövőjén belül értelmezhető pillanat és a "földönkívüli jővőnk" minden más víziónál erőteljesebben szembesít a kozmikus lehetőségeinkkel és a korlátainkkal, illetve a lehetőségeink és a korlátaink kozmikus jelentőségével.
A földönkívüliek közelgő bevallása ad esélyt elvileg egy kis időszerű megkomolyodáshoz, megszelídüléshez és némi bölcsesség-növesztéshez. Szemléletmód függvénye, de a földönkívüliekkel kapcsolatban nemcsak arra kérdezhetünk rá, hogy milyen fürge a verdájuk vagy lehet-e velük szexelni, hanem pl. arra is, hogy mit tudnak az értékekről, az élet értelméről és miként értik azt a kifejezést, hogy "Isten", vagyis hogyan és merre szerevezik a saját fejlődésüket. Nyilvánvalóan bárkitől, aki képes volt hozzánk látogatni, sokat tanulhatunk pl. az űrtechnikáról, de még fontosabb lehetne az, amit pl. magunkról tanulunk meg miattuk filozófiailag.
A földönkívüliek minden bizonnyal őszinték lesznek (az intelligens lények megengedhetetlenül magas kockázatot és önveszélyességet látnak a hazugságban), és ki fog derülni, hogy elképesztően hoszú ideje, különféle módon és mértékben "manipulálják" (gondozzák, nevelik) a fejlődésünket, beleértve még az erre való ráébresztésünket is. Mégsem ezt a kiszolgáltatottságunkat lesz nehéz feldolgoznunk, hanem inkább a tétek és a felelőségünk megnövekedését, hogy - a földönkívüliek szándékaitól függetlenül - a "találkozás" után és a "találkozás" pillanatától kezdődően a pipogya "követésükről" vagy a "kozmikus együttműködésünkről" fog szólni a jövőnk. (A harc és a háború nem ismerkedési opció egy intelligens kultúrának, legfeljebb konfliktus-export és projekció egy elhülyült civilizációnak, amely úgy próbálja meg összetartani az önmaga által szétrombolt önmagát, hogy egy "közös ellenséget" képez magának a felbukkant idegenek rovására.)
A kozmikus kultúráknak három nagy generációja van a csillagok négy generációjával összhangban. Mi a legfiatalabbak közé tartozunk, de a számunkra is elérhető és felfogható földönkívüliek a középső generációt képviselik. A kozmikus kultúrák a fejlődési/öregedési sebességükkel fordítottan arányos akciós rádiuszban mászkálnak, dumálnak és éldegélnek. A Naprendszerünket és a Földünket látogató / lakó kultúrák túlnyomó többsége nemcsak a galaktikus szomszédunk, hanem egyenesen a "projekt-rokonunk" ("orionidák").
Az "orionidák" családja egy iker-kultúra és az együttműködéshez dizájnolt drakonoidok és a humanoidok csillagközi háborúba szakadt közössége, mert a machiavellisztikus szempontokat követő drakonoid többség elkergette a közös rendszerükből az érzékenyebb, de gyengébb humanoidokat. A drakonoidok ezután a galaxismag energiái felé fordultak, a háború lecsillapodott és a galaktikus periféria felé távozott humanoidok viszonylagos nyugalomban élnek a mai napig, egy velük együtt elmenekült darkonoid kisebbséggel közösen. De a nyugalmuk nemcsak a drakonoid agresszió jövője miatt viszonylagos, hanem a humanoidok súlyos meghasonlása és megosztottsága miatt is. A humanoidok egy kisebbsége kifejezetten a drakonoid fenyegetés miatt, mégis áttért egy katonai civilizációra és a machiavellista fejlesztésekre.
Valószínű, hogy nem a legrosszabb (leginkább titkolódzó) és nem is a legjobb (leginkább távolságot tartó) földönkívüli társasággal ismerkedhetünk meg a közeljövőben. Kicsi az esélye annak, hogy a titokban a legnagyobb aktivitást és legkevesebb együttérzést mutató és az emberiséget a legösszetettebben és a legkiterjedtebben manipuláló (embereket élveboncoló, az emberiségből egy a drakonoidok ellen bevethető, kozmikus fegyvert kialakító, de a földi emberekkel fegyveres konfliktusban is álló) "szürkék" vállalnák a bemutatkozást, hanem inkább az ellenfeleik, a viszonylag bugyuta, de barátságos és partneri plejádiánok, azok a "nordikus árják" mernek majd bemutatkozni, akik megpróbálják magasabb szintre emelni az ismert jövő erkölcsi tartalmát és értékét.
Az "ismerkedés" még a legjobb esetben sem az előre ismert jövő eseményeiben hoz érzékelhető változást, hanem az események magasabb dimenziójában és értéktartalmában. A globálisan puszító járvány káoszába bicsakló világháború nyomán tömegek költöznek majd "biztonságba", a felszín alá, de az utolsó pillanatig nyitott ennek a jelenetnek a tartalma és az erkölcsi jelentése. A túlélő emberiség erkölcsi-politikai karaktere ("partnersége / használhatósága") az, ami körül bizonyos földönkívüliek között is zajlik a küzdelem.
Az igazi kapcsolatfelvétel, valamint a "megtalálja zsák a foltját" és a "madarat tolláról" effektus
Mi a "bibi" a "bemutatkoztatással"? A földi emberek közül néhányan már nem a kapcsolatfelvétel elmaradása miatt aggódnak - gyakorlatilag évek óta túl vannak rajta -, hanem a megtapasztalt kapcsolat minősége miatt. A velünk beszélgetni hajlandó-kívánó földönkívüliek majdnem mindegyike egy elidegenedett vagy egy döbbenetesen gyermeteg kultúra követe értékszemléletileg. Nem a fegyvereik adnak okot komoly aggodalomra, hanem az, hogy a "bemutatkozásra" készülődő földönkívüliek nagy valószínűséggel elfajultak, rémes erkölcsi butaságokhoz és önáltatásokhoz ragaszkodnak, miközben még nálunk is lassabban fejlődnek vagy esélytelenebbül vergődnek a zsákutcájukban. Több, "beavatott" emberi lény is keserűséggel vegyes tehetetlenséggel néz a bekövetkező "kapcsolatfelvétel" elé, amely - ahelyett, hogy bekövetkezne valamilyen erkölcsi csoda és kölcsönös vagy akár csak egyoldalú "megvilágosodás" - valószínűleg kölcsönösen felerősíti a találkozó kultúrák közös ostobaságát és veszélyességét.
Igazán jó lenne, ha a folyamatos jó kapcsolat a legjobb (tartózkodóan gondoskodó) földönkívüliekkel nem szakadna meg vagy egyenesen még hatékonyabb lenne a más földönkívüliekkel megrendezett és nyilvánvaló kapcsolatfelvétel ellenére is. Ha a régi támogatóink tovább terelgethetnének minket az automatizált lélekgondozó-rendszereikkel a motivációk, az álmok és az ihletettségek kreatív ösvényein, hogy pl. még több jó zenével, mozdulattal és történettel közelítsük meg a közös-egyetemes flow-t ("áramlást" - ahogyan Csíkszentmihályi nevezi, "erőt" - ahogyan a George Lucas és "csi" - ahogyan pl. Kínában emlegették), hogy a mi emberi kultúránk is egy fraktálisan komplex táncba kapcsolódjon össze az utolsó porcikájáig és olyan szép legyen, mint minden normális kozmikus civilizáció, amelyikre valahogy senki sem szeretne "kezet emelni" és ami még több kedvet csinál mindenkinek a világmindenség játékához és táncához.
Komoly probléma, hogy az előjelek szerint, valószínűleg nem ilyen kultúrák találkozásáról lesz szó egyelőre. Egyik részről sem.