a szolgálati idejében (1970-es évek vége) és a feltételezett halála előtt nem sokkal, az illegalitásban (1980-as évek vége)
1961-ben őrmester lett a nevadai Nellis légibázison, mint "TS" ("top secret") megbízhatóságú, katonai fényképész. A katonai hírszerzés képezte tovább hírszerző fotósnak és megkapta a "TS-N" megbízhatóságot.
1971-ben a RAND Corporation elcsábítja a légierőtől és Castello a fegyvergyár biztonsági embere lesz az egyik legmagasabb, hivatásos titkosítási fokozatban ("ULTRA-3").
1972-ben megnősül (felesége: Cathy) és 1974-ben születik egy fia (Eric).
1977-ben jelentősen megemelik a fizetését, megkapja az "ULTRA-7" megbizhatósági fokozatot a "Major" kiegészítéssel, majd áthelyezik Santa Fe-be és ő lesz a Dulce-i földalatti bázis biztonsági parancsnoka. Megtanulja beszélni az "idegenek" nyelvét is (az "eusshu"-t). Koronatanúja az "idegen lények" és a velük együttműködő emberek (a katonai-ipari kutatók) földalatti tevékenységének.
1978-ban az egyik vezetője és túlélője a "Dulce-i Háború"-nak. Az összecsapás után bizonyítékokat gyűjt össze, eléget maga után minden nyomot a Dulce-i bázison és Colorado Springsbe menekül. Ettől kezdve az élete végéig illegalitásban bújkál. A magukra hagyott felesége és a fia örökre eltűnnek.
1982-ben felkeresi egy megbízható, de régen látott ismerősét (álnevén: "Ann"-t), amikor az éppen az idős édesapjánál van látogatóban. Órákon át beszélgetnek, majd rábízza valamennyi tárgyi bizonyítékát, együtt ássák el a közeli hegyekben a 4 db, tűzálló, korrózióálló és légmentesen záródó fémdobozban.
- 27 db 8x10-es fotó az eredeti negatívokkal (egy módosított Kodak Tele Instamatic 608-as kamera felvételei az "idegen lényekről", az idegen génkísérletek áldozatairól, a szörnyszülöttekről és a tartályaikról)
- az eredeti AND mikrofilm és a video másolata a "Viváriumnak" nevezett élőlény-raktárról, a fontosabb berendezések és helyszínek működéséről, néhány "szürke idegen" viselkedéséről és a földalatti mágnesvasút használatáról
- 25 eredeti oldal függvényekkel, képletekkel, tervrajzokkal és tolmácsolási útmutatókkal az "idegennekkel" közös, emberi kutatási dokumentumokból
- az "idegenek" és néhány emberi vezető eredeti szerződése az együttműködésről (Ronald Regan elnök és hét másik ember aláírásával)
Castello elmenekül az USA-ból. Mexikóban lesz zsoldos katona, majd Dél-Amerika különböző országaiban harcol a drogháborúkban, azután Panama egyik földalatti bázisán dolgozik biztonsági szakértőként, egy aktív vulkán közvetlen szomszédságában és a saját bevallása szerint szegényes körülmények között, de barátságos környezetben. Végül Costa Ricában telepedik le, Limon közelében, egy lakatlan, erdei kunyhóban, amit 11$-ért használhat a helyi földesúr engedélyével. Costa Ricában találkozik barátságos "idegenekkel" és álnéven csatlakozik egy "Szub-Galaktikus Liga" elnevezésű "ufológus" társasághoz.
1987-ben Jason Bishop "ufológus" 30 db fotónak és egy videónak a másolatát kapja meg Castello-tól. Bishop ezután egy félhivatalos nyomozást szervez Dulce környékére (1988 október 23-24-én). A résztvevők: PhD John F. Gill a Sorbonne matematikusa és fizikusa, a francia állam hivatásos "ufológusa", Edmund Gomez állatcsonkításokban érintett, helyi földbirtokos (Új Mexikóban és az egész világon az ő farmján a leggyakoribb a megmagyarázhatatlan állatcsonkítás) és a testvére, Manuel Gomez, továbbá Gabe Valdez nyugalmazott Dulce-i rendőrtiszt és a két fia (Jeff és Matt), valamint Bishop. Találkoznak "ufóval" a Dulce környéki hegyekben és megtalálják az "idegen" bázis egyik bejáratát. Elhatározzák, hogy nyilvánoságra kell hozni Castello tanuskodását és a saját élményeiket is. (Az elkövetkező években mindegyik újségíró meghal, aki publikálni próbálja a Dulce környéki tapasztalatokat és tanuskodásokat. Danny Casolaro-t, aki elsőként foglalta könyvbe a Dulce-i történéseket, az otthonában gyilkolja meg egy ismeretlen tettes és elviszik valamennyi jegyzetét és piszkozatát. Jim Keith próbálkozik másodikként, de amikor egy kirándulás után egy apró, vágott sérüléssel a kórházba kerül, belehal. William Cooper újságírót egy rendőr lövi le. Stacy Borland "ufológus" beszámol kollégái haláláról a Billy Goodman Talk Show műsorában és nem sokkal később a barátjával együtt összekaszabolják, lemészárolják Las Vegas-ban.)
1990-ben hallani utoljára Castello-ról, amikor Jason Bishop egy utolsó levelet kap tőle.
1996-ban publikálja az interneten a Dulce-i történéseket összefoglaló első könyvet (benne Castello teljes interjújával) egy ismeretlen ("Bruce Alan DeWalton" / "BRANTON" néven). A szerző azt állítja magáról, hogy egy beültetett mikrokészülékkel programozott, "alvó" CIA ügynök, aki meghasonlott az őt használó hatalmaktól ráerőltetett másik énjével és lemondva a publikációtól várható profitról is, Castello-hoz hasonlóan, a nyilvánosság segítségével akarja mielőbb megállítani az idegenek emberrablásait, a havonta több száz (gyerekek, nők, férfiak) rettegésével, szenvedéseivel és áldozatával járó iszonyatot.
2009 március 9-én publikálja Castello video interjúját egy 2003-ban létrehozott és vélhetően Costa Rica-i, "plejádián"-barát internetes oldal és a "disclosure tv" (de a tízrészes felvétel sorozatot hamar elérhetetlenné tette a Youtube). A video-interjú bemutatása után (2009 október 20-án) híresztelik más "ufológusok" (éppen az "Új Világrenden" ügyködő "cég", a "BECHTEL" logója alatt), hogy Castello még mindig él, de álnéven és már Európában, viszont átadnak neki bármilyen információt, ha valaki üzenni akar (ez inkább Castellonak, az ismerőseinek és a bizonyítékainak egy előugratási kísérlete).
Katonai szakértők szerint az USA nagy, földalatti komplexumaival kapcsolatban nem ritka, hogy a katonaság a korábbi barlangrendszereket igyekszik átépíteni és beépíteni, pl. a NORAD is.
A hét szintes, Dulce-i bázis egyik központi csarnokának az átmérője kb. 900 méter. A legfelső szint 60 méter mélyen fekszik. Az egyes szintek között kb. 14 méter vastag, szigetelő réteg húzódik. A szintek többsége viszonylag alacsony, átlagosan 2 méter a belmagasságuk, de a legalsó két szint különösen nagy. A hatodik szint kb. 14 méteres, a hetedik pedig kb. 18 méter magas. A szinteket egy hangtalan és villámgyors mágneslift köti össze, de fentről egyik mélyebb szinthez sincs közvetlen forgalom, minden szinten ismételt ellenőrzési pontok vannak. Az alsó három szinten minden szempontból az "idegenek" parancsolnak, és oda az "ULTRA-7" biztonsági fokozatnál alacsonyabb hitelesítésű emberek számára tilos a hozzáférés (kivéve az 5-ös szint nyugati szektorában kialakított jármű tárolókat, ahová "ULTRA-4"-es is beléphet).
- szint: biztonsági és kommunikációs szolgálat
- szint: emberi alkalmazottakat ellátó rendszerek és szolgálat
- szint: közös kutató laboratóriumok
- szint: közös pszichológiai és paranormális kísérletek, asztráltartályok
- szint: az "idegeneket" ellátó rendszerek és szolgálat
- szint: az "idegenek" genetikai kísérletei, "Rémálom Csarnok" ("Vivarium")
- szint: hűtőraktár (lefagyasztott áldozatok ezrei)
Aki darkonoiddal találkozik, ne próbálja meg legyőzni, mert nagyon erős és nagyon gyors. Ha ijesztően rásziszeg az emberre, akkor sem szabad megfutamodni, mert az felingerli őket, de hátra lehet lépni egy-két lépést, csak megszagol. Nem érinthető semmilyük és nem ajánlható nekik semmi. Nem szólíthatók meg addig, amíg nem szólít meg elsőként. Lassan kell megközelíteni, leengedett karokkal, üres, nyitott és előre néző tenyerekkel. Nagyon megbízhatatlannak tartják az embert és nagyon rossz véleménnyel vannak róla. Nagyjából úgy használják az emberiséget, mint mi az élővilágot.
A drakonoidok egy része sokkal régebben őshonos a Földön, mint az emberiség és nekik van a legnagyobb hatalmuk a földön élő "idegenek" között, bár tartanak a 3,5 m magas, óriás és militáns humanoidok ("elohim", "els", "elf", "eli") "angyal seregeinek" az erejétől, akiktől már vereséget szenvedtek egyszer. Nagy valószínűséggel a drakonoidokról mesélnek a Földre bukott angyalokról és az "Évának" a paradicsomi megkísértéséről szóló, emberi mítoszaink. Castello, mint biztonságtechnikus és mint a bázis teljes biztonsági szolgálatának legfőbb parancsnoka, napi rendszerességgel találkozott velük a bázis valamennyi helyszínén.
A Dulce-i bázison mindenféle bőrszínű ember dolgozott, nagyjából azonos arányban. A kísérletezéshez és a gyártáshoz elrabolt emberek esetében jellemzően kerülik a nagyobb méretű és az idősebb ("szennyezettebb") példányokat. Kis termetű, 20-30 éves nőket, sötét hajú, 5-9 éves fiúkat és kicsi vagy középtermetű, nagyjából 30 éves férfiakat gyűjtenek elsősorban. Az elrabolt és mesterségesen megtermékenyített nőket gyakran használják a klónhaderegük gyártásához. Az óriás humanoidok visszatérésére készülnek egy új hadsereg elkészítésével.
Ipari technológiájuk középpotjában a mágneses rezgések magasan fejlett manipulálása áll, azon belül a permanens mágnesek és a rézötvözetek kitüntetett használata. (Nem tetszik nekik, hogy az emberiség is egyre nagyobb mértékben használja fel az általuk különösen szeretett és "töltéscsillagnak" nevezett, természetes mágneseket.) Némelyik "idegen" már a puszta akaratával is képes mágneses hatást gyakorolni és atomos szinten manipulálja az anyagot (pl. fázis-manipulációval tud átmenni a tömör falon). Több készüléküknek van jól láthatóan világító, mágneses aurája, amely mégsem világítja meg a környezetét. Mágneses technológiával befolyásolják az időjárást és tömeghangulatot is. (A "távvezérléses-rezonanciás" hangulatmanipulációt speciális anyagok (pl. kén- és szelénvegyületek) "megetetésével" és "megitatásával" segítik elő.) Hulladék- és szennyezésmentesen termelnek, gazdálkodnak és élnek, mert minden hulladékot újra hasznosítanak vagy atomizálnak.
Az összecsapás után a hadsereg beavatott szakszolgálatai véglegesen elzárták egymástól az "emberi" és az "idegen" (5-ös, 6-os, 7-es) szinteket, majd részben kiürítették és részben lezárták az "emberi" szinteket. A bázishoz kapcsolódó, nagyon ősi (helyenként természetes, de helyenként mesterséges) barlangokat nem használják tovább az emberek. A mélyebb szintektől elválasztó területeket foszforpentoxiddal festették át a lezárásuk előtt, mert azt messzire elkerülik az "idegenek" (különösen a "szürkék").