Az univerzum civilizációinak legalább három oka is van arra, hogy ne kutassanak és ne rohangáljanak egymás után merő szórakozásból vagy pláne haszonlesésből, már ha képesek egyáltalán a csillagközi ugrásokkal végrehajtott utazásokra és a szünetmentes csillagközi kommunikációra.
- egészséges (tehát nem inváziós és nem ön- és közveszélyes) kultúrák számára kizárólag a jószándékú és a kölcsönösen előnyös érintkezés éri meg a kockázatot, de ez csak az érintkezés után derülhet ki, vagyis egy előzetes érintkezéstől függetlenül kell egymáshoz közeledniük és érintkezniük az egészséges kultúráknak
A kölcsönös előny nem lehet kevesebb, mint az önfejlesztés és a fejlődés kölcsönös támogatása és elősegítése. A kultúráknak ezért előre kell látniuk a lehetséges kultúrák lehetséges fejlődési pályáját és a saját pályájuk érintkezését és összefonódását a többi pályával. A kultúráknak önállóan, egymástól függetlenül fel kell ismerniük a közös fejlődés pályáját és el kell végezniük a rájuk eső feladatokat, mire a fejlődések az érintekzési pontokhoz érnek. Az egymással érintkező egészséges kultúrák számítanak egymásra és már akkor együttműködnek, amikor még nem érintkeznek közvetlenül.
Az "űrcsavargás" és az "űrgraffiti" a gyermek (vagy megrekedt) kultúra természetes és bájos (vagy beteg) éretlensége. A természetes éretlenség rövid szakaszán túl már eltávolít a fejlődéstől, az értékes célok felismerésétől és a felelős érintkezésektől. Öncélú és veszélyes expanzió, amely jelentős források elpazarlását és a forráskultúra információs túlterhelését kockázatja. A expanzió degenerálja és szétrobbantja az expanziós rendszert, ha emésztetlen, viszont az öncélúsága leáll és a rendszer intenzív fejlődésbe fordul, ha megpróbálja feldolgozni az expanzió következményeit.
- a kozmikus kultúrák érintkezése radikálisan átalakítja a kozmikus kultúrákat, mintha csak "szexelnének", valami teljesen új jön létre az egymással érintkező kultúrákból külön-külön és együtt is, amire csak a legnagyobb felelősséggel (óvatossággal és kölcsönös felelősséggel) vállalkozhatnak
A kozmikusan terjedő kultúra már önmagában radikálisan megváltozik minden egyes nagyobb űrutazással, jóval azelőtt, hogy bármilyen másik kultúrával érintkezne, csupán azért, mert minden jelentősebb űrutazás osztódás is, amelyben az adott kultúra az önmaga újabb verzióit hozza létre az eltávozó és az otthon maradó populáció-darabkáiban.
A kozmikus érintkezés megváltoztatja az érintkezőt, valószínűleg egy előre nem látott módon, mert nem a fejlődés logikájára és nem a fejlődési pályákra koncentrál, hanem csak öncélúan terjeszkedik, bámészkodik és ripacskodik. A reflektálatlan fejlődés reflektálatlan torzulása minden valószínűség szerint az egyébként is ismeretlen civilizációs szerkezeti hibákat fogja túlterhelni vagy szaporítani.
A kultúrák végzetesen kötődnek az otthonukhoz (pl. a szülő környezetük fizikai jellemzőihez, mint a gravitáció, sugárterhelés, a kémiai elemek aránya stb), vagyis csak az otthonuk egy hasonmásával lehetséges minden űrutazásuk és minden megérkezésük, különben elpusztulnak vagy totálisan más lénnyé és kultúrává alakulnak. A rugalmasabb, metamorfózisra és jelentős alkalmazkodásra képes kultúrák alkalmazkodásához még több előrelátás és általános-egyetemes fejlődés-ismeret szükséges, különben nem az előre lépésük lesz gyors, hanem a megszakadásuk.
- A kultúrák jellemző életritmusa annyira eltérhet, hogy nem képesek egymással hatékony kommunikációra, viszont elakadnak egymással és túlterhelik, lassítják egymás önfejlesztését és fejlődését. Ha a fejlődésükben és szükségszerűen érintkeznek, akkor nem szükséges közvetlenül kommunikálniuk, mert szavak nélkül is értik egymást és együttműködnek. A véletlenül egymás botló kultúrák helyesebben teszik, ha azzal mutatnak felelős megértést egymás iránt, hogy tapintatosan megfigyelik és kikerülik egymást, amíg nem látják az összefogásuk szükségszerűségét, kölcsönös szándékát, idejét és módját.
- Ne a felszínes kapcsolatot keresd, hanem az összfejlődést.
- Kérésre se avatkozz be, keresd az összfejlődést.
- Blokkold az összefejlődés blokkolását.